Egyensúly és mozgás koordináció fejlesztése értelmileg sérült alsó tagozatos gyermekek körében

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

A mozgáskoordináció alatt értjük a mozdulataink összehangolását, összerendezését összeegyeztetését. Az egyes izmok és izomcsoportok összjátékának szabályozását jelenti. A statikus és dinamikus egyensúly teszi lehetővé, hogy megtartsuk a test középpontját az alátámasztási felület felett. Az egyensúlyérzékelő szervünk a belső fülben található. A testhelyzetünk térbeli érzékelése illetve az egyensúlyának a megtartása, a fej és a szemmozgások összerendezése a vesztibuláris rendszer reflexmechanizmusain keresztül valósul meg, feltételezi a központi idegrendszer épségét. Vizsgálatunk során tizenhárom 8-10 éves enyhe értelmi sérült gyermeket mértünk fel speciális tesztek segítségével (pl. ujj-orrhegy próba, térd sarok próba, ujj-ujj próba diadochochinezis, bárány próba, romberg-, nehezített romberg, egy lábon állás, vonaljárás, fukuda stepping, váratlan kimozdítás egyensúlyi helyzetből, Y balance teszt… stb.) az egyensúly és mozgáskoordinációjuk tekintetében. Az előzetes vizsgálatokat követően 12 alkalmas egyensúly és mozgáskoordinációt fejlesztő tornaprogramot tartottunk számukra, a Bárczi Gusztáv Egységes Gyógypedagógiai Intézetben. Ezt követően pedig újra fölmértük őket. A célcsoportunkban résztvevő gyermekek szüleivel a tornaprogramot megelőzően kérdőívet töltettünk ki. Ezen kívül a tornaprogramot megelőzően tizenöt 8-10 éves, egészséges gyermeket mértünk föl annak érdekében, hogy a célcsoportunk egyensúly és mozgáskoordinációban való lemaradása illetve a tornaprogram hatására történő felzárkózása nyomon követhető legyen. Tizenkét alkalmas tornaprogramunk során a tornaprogramban résztvevő gyerekek heti két alkalommal 45 perces általános egyensúly és mozgáskoordináció fejlesztő foglalkozáson vettek részt. Vizsgálatunk során az értelmi sérült gyermekek mozgáskoordinációja javult. Minden mozgáskoordinációra irányuló teszt eredménye pozitívan változott, de a változás nem volt szignifikáns mértékű. A statikus és dinamikus egyensúly tekintetében kiemelkedően jó eredményt értünk el, a javulás mértéke szignifikáns mértékű volt (pl. egy lábon állás teszt (p≤0,0001) nehezített romberg teszt (p=0,002). Vizsgálatunk alapján elmondható, hogy az enyhe értelmi sérült gyermekek állapotára pozitív hatást gyakorolt az egyensúly és mozgáskoordinációt fejlesztő gyógytorna.

Leírás
Kulcsszavak
egyensúly
Forrás