Az izolált termesztésnek több módozata ismert, mint például a konténeres termesztés, a hydropónia vagy az aquapónia, melyek leginkább a termesztő közeg (szubsztrát) tulajdonságaiban térnek el. Kísérletünkben két paradicsom genotípust (Kecskeméti 407, Kecskeméti 3F1) alkalmaztunk, ezzel fokozva a következtetések megalapozottságát. A környezeti tényezőket, a víz minőségét és a növények fejlődését vizsgáltuk, választ keresve arra, hogy melyik termesztési mód leginkább alkalmas ezen zöldségnövény faj izolált termesztésére. Megállapítottuk, hogy a hőmérséklet nagyobb mértékben befolyásolja a virágok kötődését, mint a páratartalom. A tápanyag mérsékelt felvehetősége nincs annyira kedvezőtlen hatással a bogyók ásványi elem tartalmára, mint egyéb morfológiai paraméterek alakulására. Továbbá, méréseink szerint a bogyók íze és megjelenése alacsonyabb ásványi elem tartalom mellett is lehet kedvező. Összességében elmondható, hogy a talajos és hydropóniás rendszer jobb eredményt mutatott, mint a paradicsom igényeinek szélsőségét biztosító aquapónia. De nem szabad elfelejteni, hogy itt a haltermelés által létrejött mellékterméket hasznosítva folyik a termesztés. Tehát mindhárom rendszer sikeresnek mondható.