A kisbéri félvér ló Magyarországnak egy olyan őshonos lófajtája, melyet ugyanúgy őriznünk és védenünk kell, mint az összes többit. Egy fajta értékét (a mai teljesítményorientált tenyésztésen kívül) az egyedek visszavezethetősége mutatja meg. Ez azt jelenti, hogy a fajtában nagy számban fordulnak elő olyan lovak, melyek az eredeti, alapító, esetleg újonnan alapított genealógiai vonalakra vagy kancacsaládokra vezethetők vissza egyenes ágon, tehát a kancáknál a szélső anyai ág, míg a méneknél a szélső apai ág mutatja az egyezőséget. A kisbéri félvér története egészen 1853-ig visszanyúlik, amikor Kisbéren ménest alapítottak. Az elmúlt 150-170 évben a fajta több megpróbáltatáson és nehézségen is átvészelte magát kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) veszteségekkel, így mai napig találhatók leszármazottjai. Egyedei nagy számban előfordulnak a különböző sportágakban is, így nagyon fontos az olyan egyedek előállítása, mely a fenntartást és a használhatóságot egyesíti. Gyerekkorom óta kötődöm a fajtához, mivel több, ebbe a fajtába tartozó ló is előfordult a közvetlen környezetemben; segítették, és mai napig segítik lovaglási és lovas tudásom fejlődését. Kedvelem a fajta szívósságát, temperamentumát, egyes egyedeinek monotónia tűrését, intelligenciáját, tanulékonyságát. A fajta kancacsaládjaihoz kapcsolódóan már készült elemzés, így lett szakdolgozatom témája a 2000 és 2020 között született lovak apai leszármazásának vizsgálata. Célja pedig, hogy tudomást szerezzek arról, hogy mely ménvonalak fellelhetőek az eredetiek közül, mennyi utód van az újabb vonalakban és melyek azok a vonalak, amelyek esetlegesen már megszűntek. Vizsgálatomhoz kiváló segítséget nyújtott a Microsoft Excel nevű szoftver és a pár éve létrejött és azóta folyamatosan bővített digitális méneskönyv, mely tartalmazza a magyar félvér, a kisbéri félvér és a furioso north star összes bejegyzett egyedének azonosítóját, törzskönyvi számát (ha van), nevét, színét, születési évét, apa és anya nevét, azonosítóját, apa törzskönyvi számát (ha van), tenyésző nevét és lakhelyét, bírálati eredményeit, angol, arab és idegen vérhányadának és beltenyésztettségének mutatóját, kancacsaládját vagy ménvonalát, illetve a származási lapját a 4. nemzetékig. Számomra ezekből a születési év (2000-2020) és az apa neve volt a legfontosabb, illetve az apa vonalba sorolása, mivel ezek alapozták meg a vizsgálatomat. Az Excelben kimutatások segítettek az eltérő egyedek listázásában, míg a különböző képletek a hozzárendelésekben, megszámolásokban, összegzésekben, együtthatók kiszámolásában járultak hozzá dolgozatom elkészüléséhez. Eredményemként találtam biztató és kevésbé biztató tényeket is. Összességében genealógiai vonalait tekintve a fajta elfogadható helyzetben van jelenleg, és ez remélhetőleg a jövőben is fennmarad. Mindez már a tenyésztők és az Egyesület kezében van.