A pedagógiai-szakmai szolgáltatóknak a köznevelés rendszerében elfoglalt helyét, társintézményeit, a megújult törvényi rendeletek tükrében kutattam, kiemelten foglalkoztam a pedagógiai értékelés működési területeivel. Az Oktatáskutató Fejlesztő Intézet irányítása alá vonta az új 2011. évi CXC. törvény a köznevelésről a pedagógiai szakmai szolgáltatások működtetését. A 48/2012.(XII. 12.) EMMI rendelet szabályozza a pedagógiai-szakmai szolgáltatások munkaterületeit országos és helyi szinten. Az Oktatási Hivatal szervezeti struktúráját is bemutattam. Irányításával zajlanak az Országos Kompetenciamérések. A magyarországi rendszerszintű mérések kialakulásának történetét is áttekintettem, érintettem munkám során a nemzetközi méréseket is a felsorolás szintjén. A pedagógiai-szakmai szolgáltatások kialakulásának történetét is leírtam. A pedagógiai-szakmai szolgáltatások munkaterületein belül a pedagógiai értékelés eszközeit, módszereit a hatályos jogszabályok alapján mutattam be. Kutatásomat általános iskolában dolgozó pedagógusok körében végeztem. Arra kerestem a választ, hogy napjaink pedagógusai az újjászerveződő pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat igénylik-e, milyen mérési tapasztalataik vannak a nevelési-oktatási gyakorlatuk alapján. Törekedtem a számadatokkal alátámasztott tények megállapítására. A feldolgozott adatok értékelését követően megállapításaim a következők: • fenntartásaik vannak az őket érintő értékelésekkel, a többség nem igényli • a fejlesztő mérések eredményeit nem elemzik, nem építik be a gyakorlatba, nyitottak a szolgáltató ilyen jellegű kezdeményezésére, segítségadására • nagy számban érdeklődnek a belső fejlesztő mérések kialakítása iránt • igénylik továbbra is szakmai továbbképzések széles választékát • a tanulók megismerési méréseihez igénylik a szakmai szolgáltatásokat • nehezen birkóznak a magatartási gondokkal, konkrét javaslatokat várnak a szolgáltatótól • nagy kihívás számukra a valamilyen okból lemaradó gyerek, ezért a mérés-értékelés területén bizonytalanok