Sajnálatos, de ma már egy olyan világban élünk, amikor az emberek keresik az alkalmát annak, hogy megbotránkozhassanak. Nem kivétel ez alól az Egyház és a gyülekezeti tagok élete sem, hiszen a világ minden alkalmat megragad arra, hogy a Krisztus Egyházát bomlassza. Meglepő, de már Kálvin János, híres genfi reformátor és egyházszervező is hasonló felismerésekre jutott. Roppant gazdag írott hagyatékának vizsgálatából, ugyanis kirajzolódik, hogy elgondolásai szerint a világ, mintha a feje tetejére állt volna, hiszen Jézust megtagadva látta és érezte mindenütt. Ugyanakkor sokan a paráználkodás, házasságtörés romlottságába estek, mások pedig alkoholizmusban és tobzódásban tagadták meg önmagukat. Bizonyára ennek köszönhető, hogy Kálvin szerint a keresztyén gyülekezeteknek, és személy szerint minden hívő életének valamiféle „világító lámpásként kellene ragyognia”, hogy a helyes, Istennek tetsző példamutatásuk „fényt adjon azoknak, akik még távol vannak az Evangéliumtól”. Tény, Kálvin Genfjében, csakúgy, mint a mai modern keresztyén államokban, a helyes családi és házassági élet morális kérdései megkülönböztetett jelentőséggel bírtak. Így a reformátor számára elkerülhetetlenné vált, hogy mélyrehatóan foglalkozzon azokkal az etikai problémákkal, melyek határozott állásfoglalást kívántak. Nem véletlen, Kálvin minden erőfeszítést megtett az „új Jeruzsálem”, azaz a „szentség városa” megteremtése érdekében, ezért különleges érzékenységgel fordult kora társadalmának vallásos-erkölcsi kérdéseihez. S mert a Tízparancsolat értelmében a hitvalló élet számára, elsősorban az élet istentiszteletének gyakorlati megvalósítását jelentette, Kálvin a gyülekezeti tagok életének teljes és tudatos átformálására törekedett. Dolgozatunk célja nem az, hogy a teljesség igényével mutassuk be életét, valamint sokszínű egyház- és társadalomformáló szolgálatát, de még csak arra sem törekedhetünk, hogy minden részletében feltárjuk a keresztyén házassági és családi élet teológiai és etikai alapvonalainak teljes belső karakterisztikáját. Ez ugyanis jelentősen meghaladná a Disszertáció kereteit. Az Értekezés intenciója, ezért a genfi reformátor társadalmi etikájának, azon belül pedig a helyes keresztyén házassági és családi életformára való nevelése bemutatására irányul. Teszi mindezt különös tekintettel arra, miként realizálódtak elgondolásai a gyakorlatban, tudniillik prédikációiban, konzisztóriumi munkájában, valamint a Kistanács által elfogadott erkölcsi statútumok kimunkálásában.
Ennek köszönhetően, a kutatásunk fő kérdése, amelyre megpróbálunk választ keresni, így hangzik: milyen tényezők befolyásolták Kálvin helyes házassági és családi életformára való nevelését, s hogy a gyakorlatban miként alkalmazta elgondolásait a nagy reformátor. Mindezt, bízva abban, hogy az értekezés a magyar protestáns értelmiség lelki épülésére és szellemi gyarapodására szolgál.
A Disszertáció így mindösszesen tizenkét fejezetre tagolódik, oly módon, hogy Kálvin tanításainak történeti, társadalmi, jogi és személyes hátterét megvilágítva (1−4. fej.) érkezik el az Institutióban, konzisztóriumi jegyzőkönyvekben, bibliakommentárok-ban, igehirdetésekben, valamint a városállam erkölcsi statútumaiban közzétett házasság- és családetikájának feltárásához (5−10. fej.), végezetül pedig bemutatja gondolatainak hazai recepcióját a XVI. századtól egészen a hatályos egyházi és állami szabályozásig (11. fej.), majd végül összegző megállapításokat tesz (12. fej.). Az első fejezet a téma kutatástörténeti előzményeit tárgyalja úgy, hogy amíg a fejezet első egysége a Kálvin-kutatásról általában, addig a második része pedig speciálisan a kálvini házasság és családetika terén született eddigi eredmények áttekintése iránt érdeklődik. A kutatástörténeti előzmények ismeretében megállapítható, hogy Kálvin megnevezett tanításai társadalmi etikájának integráns részét képezik, oly módon, hogy megannyi interdiszciplináris sajátossággal bírnak. Mindezek mellett pedig kijelenthető az is, hogy hazánkban eddigelé még nem került sor a téma elmélyült, rendszerszintű kimunkálására. A Dolgozat második része azt a nagyon fontos kutatástörténeti megállapítást tartja szem előtt, hogy a reformátor működését az Ige és a teológia mellett, nagymértékben a szituáció is befolyásolta, ezért gondolatainak alaposabb vizsgálatához elengedhetetlen Genf városa gazdasági, politikai, gazdasági, vallási és egyéb társadalmi viszonyainak megismerése. Ezeknek a jellemzőknek az összehasonlító elemzése alapján látható, hogy Kálvin érkezésekor (1536) az egykori virágzó város már a gazdasági recesszió képét (tömeges szegénység, társadalmi feszültségek) mutatta, melynek legfontosabb negatív kísérőjelensége a morális hanyatlás lett. S mert a korábbi függetlenségi harcok, valamint a hitújítás küzdelmei könnyen anarchiába sodorhatták volna a fiatal városállamot, Kálvinra mind nagyobb szerep hárult a társadalmi képlet tisztázásában és a közállapotok stabilizálásában. A harmadik fejezet tovább folytatja Kálvin tanításai hátterének vizsgálatát, hiszen bemutatja, miként gondolkoztak az eljegyzésről, házasságról és válásról a római jog, az egyházatyák, valamint a kánonjog legmarkánsabb képviselői. Kétségtelen, hogy a házassági életközösség sajátosságainak − elsősorban jogi – feltárásában elévülhetetlen érdemeket szereztek a római jog redaktorai, akik szerint: „a házasság a férfi és nő olyan különleges sorsközössége, melyet isteni és emberi törvények szabályoznak”. Azonban a római jog sajátja volt még ebben a tekintetben, hogy legitimálta az elválás és az ágyasság intézményét is. Nem így a keresztyén Egyház, amely kezdetben még elnéző magatartást tanúsított a római joggal szemben, a Birodalom gyengülése után azonban már határozottan kiállt az elválás és az ágyassági kapcsolatok tilalma ellen, sőt, még az újraházasodás lehetőségét is elvetette. Tény, a házassági etika már a korai egyházatyákat is megosztotta, mégis módfelett jelentőssé váltak e téren a „házasság doktorának” nevezett Szent Ágoston (354−430) tanításai. Ugyanis ezek nyomán végre kialakult és megszilárdult a házasság hármas hasznának hagyományos (katolikus) értelmezése: első a gyermekek nemzésének és nevelésének feladata (bonum prolis), a második a hitvestársak iránti testi-lelki hűség, amely kizár minden harmadik személyt (bonum fidei), végül pedig a szentségi jelleg (bonum sacramenti), amely Krisztus és az Egyház kapcsolatának (Ef 5,32) analógiájára épülve egységet és felbonthatatlanságot, így újraházasodási tilalmat követel meg. Így nem véletlen, hogy a házasság végül szentségi jelleget nyert. Az Értekezés negyedik része ellenben már magával Kálvinnal foglalkozik, hiszen magánéletének vizsgálatával arra keresi a választ, hogy vajon milyen házassági és családi körülmények hatottak teológiai és etikai látásának kialakulására és formálódására. Gondolhatunk itt házasságkötésére Idelette de Buré-val, testvére, Kálvin Antal botrányos válására, vagy éppen neveltlánya, Judit paráználkodására. Az ötödik és hatodik fejezet a genfi reformátor műveinek, tudniillik Institutiója különböző kiadásainak (1536, 1541, 1559), valamint jogi vonatkozású munkáinak elemzésére irányul. Ugyanis Kálvin legkorábban Magnum Opusában, az Institutióban foglalkozott a házasság kérdésével, mellyel kapcsolatban ugyan elismerte annak gyermeknemzésre és kölcsönös segítségnyújtásra, gondoskodásra irányuló rendelését, de egyszersmind visszautasította szentségi jellegét. Az Institutio kimunkálása után leginkább jogi természetű munkák kidolgozásával foglalkozott a reformátor. Szép példa erre az úgynevezett Házassági Szabálygyűjtemény (1546), melynek jelentősége abban áll, hogy elsősorban a Biblia tanításai alapján állapította meg az eljegyzésre, házasságkötésre és elválásra vonatkozó jogi rendelkezéseket. A Dolgozat központi része, a hetedik fejezet pedig a hazai Kálvin-kutatásban elsőként vizsgálja mélyrehatóan az 1541-ben felállított genfi Egyháztanács, azaz a Konzisztórium létrehozásának és működésének történeti, teológiai és etikai alapvetéseit, melyeket kiegészít a testület jegyzőkönyveinek bemutatásával. Így érkezik el Kálvin tanításainak megvalósulásához, hiszen a bíróság ülésein a reformátor a gyakorlatban is alkalmazhatta és esetleg újrafogalmazhatta azon elgondolásait, melyeket bibliamagyarázataiban és prédikációiban tett közzé. Ezek a meghallgatások tehát hozzájárultak teológiájának és etikájának kikristályosodásához főleg a különféle házassági ígéretek, paráznaság, házasságtörés, testi bántalmazás, szociális elhanyagolás, vagy éppen az elválás kérdésének kimunkálása terén. Kétségtelen ugyan, hogy a testület legfőbb fegyelmező eszköze az Úrvacsorától való eltiltás volt, az Egyháztanács alapintenciója mégsem a gyülekezeti tagok megbüntetésére, hanem sokkal inkább életük megjobbítására irányult. A nyolcadik és kilencedik rész a témára vonatkozóan talán Kálvin legfontosabb irodalmi műveit, így bibliakommentárjait és igehirdetéseit vizsgálja, oly módon, hogy mindkét esetben elsőként a munkák előállását és általános jellemzőit tárja fel, majd ezt követően érkezik el a relevánsnak tekintett részletek bemutatásához és vizsgálatához. E két fejezet szorosan összetartozik, mondhatni egymást kiegészítik, hiszen Kálvin tanításainak feltárásakor szem előtt kell tartani, hogy mivel bibliamagyarázatait elsősorban a „protestáns” értelmiségnek szánta, nem bocsátkozhatott az etikai kérdések olyan mélyreható etikai reflexiójába, mint tette azt a prédikációk esetén. A két műfaj sajátosságai miatt a különféle társadalmi-morális kérdések leginkább igehirdetéseiben foglalkoztatták a reformátort, aki így a Szent Péter székesegyházban kitűnően használta ki a szószék adta nyilvánosság erejét. Tette mindezt az Egyház „őrállói tisztének” betöltése érdekében. Különösen igaz ez azon prédikációk esetén, amikor egy híres genfi család (pl. Favre, Perrin) vagy a Konzisztórium dolgait említette meg, természetesen név nélkül, bár a gyülekezet tagjai mindnyájan jól tudták, kiről is van szó.
A Disszertáció tízedik fejezete a nemzetközi és hazai Kálvin-kutatásban is kissé háttérbe szorult kérdést tárgyalja, tudniillik azt, hogy mi volt a teológiai-etikai indítóoka Kálvin részéről azoknak a jogi természetű, de morális eredetű városi statútumoknak, melyeket fellépésére a Kistanács fogadott el. A szabályrendeletek értelmében, ugyanis Kálvin a szexuális kicsapongás mellett, elsősorban a helytelen öltözködés, tánc, éneklés, alkohol- és ételfogyasztás miatt tartotta nehézkesnek Genfben az „új Jeruzsálem” realizálódását. A tizenegyedik rész pedig szándéka szerint annak bemutatására törekszik, hogy milyen volt Kálvin házasság és családetikájának recepciója hazánkban. S bár a reformátor hatásának vizsgálata megannyi egyháztörténeti, jogi és társadalmi problémát vet fel hazánkban, mégis kijelenthető, hogy főleg a Debrecen-Egervölgyi Hitvallás és a Geleji Kanonok (1649) szövegéből, valamint Tarpai Szilágyi András műveiből kimutatható a kálvini örökség, különös tekintettel a házassági eljegyzés, házasságkötés és elválás szabályaira. Tény azonban, hogy Kálvin tanításaihoz képest jelentős eltérést mutat, hogy hazánkban egészen a házassági jog egységes, „állami” kimunkálásáig (1894) tartotta magát az „önálló református házassági jog”, amely elsősorban gyülekezeti keretek közé rendelte az effajta ügyek tárgyalását. Noha ez az „önálló református házassági jog” már több, mint egy évszázada átadta helyét a központi szabályozásnak, ez mégsem jelenti azt, hogy a Magyarországi Református Egyház kivonult volna az Istennek tetsző házassági és családi élet hirdetésének színteréről. Nem is tehetné, hiszen „őrállói tisztéből” eredő felelőssége mindenkor erre kötelezi, mely szépen kiolvasható a Házasság, család és szexualitás (2004) című állásfoglalásából.

Regrettably, we are living in a world where people seeking for the opportunity to be scandalized at certain things. The life of the Church and its members is not exempt from this tendency – the world takes every single opportunity to ridicule Christ’s holy Church. It is striking that John Calvin, the renowned protestant reformer and church organizer from Geneva came to a somewhat similar conclusion. By examining his overly rich written heritage, it is clear that he reckoned the surrounding contemporary world to turn upside down in its morals – he saw and witnessed his culture denying Christ. Many fall into the sins of fornication and adultery, and again, many others into the sins of alcoholism, libertinism and bohemian, worldly, godless lifestyle. Thus, according to Calvin, every Christian congregation and every Christian “ought to be as a burning lamp” in order that their exemplary behaviour “would give light on those, who are further away from Christ’s Gospel”. It is beyond dispute that in Calvin’s Geneva the question of the morality of marriage and family life was as vital and crucial as it is in our contemporary western civilization. Therefore, Calvin deeply committed himself to those moral and ethical issues, which required firm and clear theological statements. It comes as no surprise that Calvin put his best effort to build up a “new Jerusalem” in Geneva, a “holy city” devoted to please the Most High. Therefore, he treated the religious and moral issues of his contemporary Geneva with great attention. Calvin devoted his preaching service to shape the entire minds and hearts of the members of his congregation by helping them to achieve a practical application of the Scriptures and the Decalogue in their daily lives. The purpose of this study is not to provide a comprehensive treatment of Calvin’s life and his work for the church and society. It is not our purpose either to deal with the Christian doctrines of marriage and family life in full depth. The purpose of this study is rather to understand Calvin’s social ethical thoughts, especially his ideas concerning the proper Christian marriage and family life. By reconstructing Calvin’s social thoughts, the present study will investigate Calvin’s sermons, his consistorial service and his accepted proposals in the moral statutes of the Small Council. This study is an attempt to understand the social and historical background of Calvin’s teaching concerning the proper Christian marriage and family life. The focus of this study is to represent how Calvin put his ideas into practice throughout his sermons and his administrative work in Geneva. The present Dissertation consists of twelve chapters. The first chapter deals with the previous research done 1) on Calvin in general, and 2) on his thoughts concerning Christian marriage and family life in particular. The history of previous Calvin research clearly shows that Calvin’s teachings and ideas on the proper Christian marriage and family life was an integral part of his wider social thought. Moreover, the history of previous Calvin research shows that a monographic treatment of the topic of Calvin’s thoughts on Christian marriage and family life is absent in Hungarian context. The second chapter deals with the economic, political, religious and social background of 16th century Geneva. By scrutinizing these aspects of contemporary Geneva, it becomes clear that by the arriving of Calvin (1536) the once thriving city showed the clear signs of social and economic declension (poverty, social tensions, etc.), resulting a great deal of immorality. The previous fights for independence and the early endeavours of the protestant religious reformation could easily push the young city-state into anarchy. Therefore, Calvin’s role in the stabilization of Geneva’s social and moral life was so crucial and challenging that his merits and services for the city of Geneva are undeniable in retrospect. The third chapter deals with the legal historical background of marriage and divorce; in this case, the chapter summarizes 1) the Roman legal tradition, 2) the early church fathers’ thoughts, and 3) the canon law. The roman legal tradition built the foundation of the legal understanding of marriage. The Roman law states: “marriage is the special community of man and woman, which is regulated by divine and human laws”. However, the Roman law regulated and legitimated divorce and the institution of concubinage. Contrary to Roman law, the Christian Church – although only after the declension of the Roman Empire – strictly prohibited divorce, concubinage, even the possibility of remarry. Although the doctrine of marriage was a lively topic in the writings of the early church fathers, but the so-called “doctor of marriage”, namely Saint Augustine’s (354–430) ideas became the classic understanding of the Roman Catholic Church. Following Saint Augustine, the Roman Catholic Church states, that the proper Christian marriage serves three purposes: 1) the procreation and nurturing of children (bonum prolis); 2) the fidelity between spouses which exclude any third partner (bonum fidei); 3) the marriage as sacrament (bonum sacramenti). The biblical analogy of marriage’s sacramental nature is the sacral relationship between Christ and the Church (Ephesians 5:32), therefore, it is not surprising that marriage became a sacrament in the Roman Catholic tradition. The fourth chapter deals Calvin’s personal life and wider family life. In order to understand Calvin’s theological and ethical thoughts concerning marriage and family life, it is indeed necessary to investigate Calvin’s personal life. His marriage with Idelette de Buré must have an effect on his understanding of Christian marriage – so mush as his brother’s, Antoine Calvin’s scandalous divorce and his nursling daughter’s fornication. The fifth and sixth chapter deals with Calvin’s intellectual writings, such as his Institutes (1536, 1541, 1559) and his jurisprudential writings. Calvin’s pioneering, early thought regarding the Christian marriage can be found first in his Magnum Opus, the Institutes. Calvin here admitted the central roles of Christian marriage, namely: child bearing and nursing, together with the roles of fidelity and mutual assistance, but strictly denied its sacramental nature. Besides his Institutes, Calvin dealt with the topic of Christian marriage in his jurisprudential works, such as Marriage Ordinance (1546). The relevance of this mentioned writing is that the legal rules of engagement, marriage and divorce is based on certain Biblical passages. The seventh chapter – the central chapter of the Dissertation – deals with the historical, legal and theological-ethical background of the setting up of the Genevan Consistory in 1541. The detailed investigation of this institution had been a neglected field in the Hungarian Calvin research; therefore, the present study puts extra weight on this investigation. The relevance of the Consistory in Calvin’s ideas of shaping of his contemporary society is evident, because throughout this legal institution Calvin had the opportunity to put his theological, social-ethical thoughts into practice. The detailed investigation of the judicial records of the Consistory shows that Calvin’s thoughts regarding the Christian marriage could be reshaped in a legal, practical context. Therefore, besides his preaching service and his intellectual writings (theological treatises, biblical commentaries), his legal, practical work in the Consistory helped him to shape the minds and hearts of the people of Geneva. These consistorial meetings had a great effect on the crystallization of Calvin’s thoughts on the proper Christian marriage and family life, especially on such details as fornication, infidelity, adultery, violence or divorce. Although the main punishment on such issues was the forbidding from the Holy Communion, but the main purpose of the Consistory was not the punishing of people – rather to make their life straight and help them to recover from unrighteousness. The eighth and ninth chapter deals with Calvin’s commentaries and sermons, which could be easily understood as heavily important intellectual materials regarding the topic of Christian marriage. These chapters complement each other, because the intention of the writing of the commentaries made it irrelevant for Calvin to present a detailed understanding of different ethical issues – Calvin addressed his commentaries to protestant intellectuals, therefore, it was unnecessary to treat several ethical issues in depths. However, he did contrariwise during the sermons: the detailed, practical investigation of different ethical, moral issues are masterfully presented in the sermons. The pulpit of the Saint Peter’s Cathedral made Calvin’s social-ethical thoughts public, powerful and socially effective. The tenth chapter of the Dissertation deals with a “neglected field” of international and Hungarian Calvin research, namely to point out what was the theological-ethical motivation of Calvin’s moral statutes that he presented to the Small Council. According to these edicts, Calvin was convinced, besides the so called sexual crimes, the unsuitable dresses, dance, songs, and feasts set back the realization of “new Jerusalem” in Geneva.
The eleventh chapter intends to scrutinize the Hungarian reception of Calvin’s thoughts on Christian marriage and family life. However, this research raises several historical, judicial, and social questions, still the examination of Debrecen-Egervölgyi Confession, Geleji Regulations (1649), and the works of András Szilágyi Tarpai shows, Calvin’s heritage deeply influenced the Hungarian reformed marriage thoughts in consideration of engagement, marriage, and divorce. But it is evident, the “Hungarian Reformed Church” improved her independent marriage law system that remained substantial in the life of congregations until the creation of legal marriage and family law (1894). Although, this independent reformed marriage law system was overruled by the state more than one hundred years ago, the Reformed Church in Hungary does not give up the intention to expose the proper way of Christian marriage and family life. —Actually, it would be impossible to give up this intention, because the strong “guardian function” appears clearly in her declaration on family life, entitled Marriage, family, and sexuality (2004)