A debreceni felsőoktatásban megjelenő közösségek kikapcsolódási attitűdjeinek vizsgálata kommunikációs szempontból

Absztrakt

A XXI. század felsőoktatási közösségeit is hasonló – különböző kritériumok alapján felállítható – csoportosulások jellemzik, mint amilyenek a gyermekévektől kezdődő társadalmi szocializációs folyamatok (pl. óvoda, gimnázium stb.) során kialakulnak. Ezek a közösségek közös szokások, megegyező habitusok, azonos kultúrába, akár szubkultúrába való tartozás alapján formálódnak. Az említett kollektívák gerincét az azonosság alkotja, és kulcsfogalma az egység – érthető ez értékrendbeli, hovatartozásbeli vagy akár világlátásbeli azonosságokra. Mi történik akkor, ha az adott társaságban, a szociális lehetőségek virágkorát élő időszakban felüti a fejét a tartalmas szocializáció ellensége, és új érzelmi állapotként megjelenik az évtizedek során kialakult, technikai fejlődés által létrejött társas magány, sőt mi több, az addig egy közösséget alkotó egyének elkezdenek széthúzni bizonyos szokások tekintetében? Például a felsőoktatásban eltöltött évek során kínált kikapcsolódási szokások terén – így az emberi kapcsolatok kérdéskörében hamar vízválasztóvá téve az alapjáraton is karakterformáló felsőoktatást mint közösségi mérföldkövet. Hipotézisként feltételezem, hogy a jelenlegi szokások és viselkedési normák tekintetében a debreceni felsőoktatásban megjelenő közösségek kikapcsolódási attitűdjei kommunikációs szempontból visszamaradottak, tehát nincsenek összhangban a pillanatnyi események által megjelenő állapotok a jelenleg fiatalságát élő generáció igényeivel, ami megjelenik a szórakozási szokások kommunikációs tükrében. A kérdőíves módszer segítségével történő kutatásom során fő tekintetben azt vizsgáltam, hogy napjaink elszemélytelenedett társadalmában hogyan, milyen igényeknek megfelelően kapcsolódnak ki a hazai második legnépesebb város felsőoktatásának polgárai, ezt hogyan szervezik, kommunikálják, valamint az egyén szabadidejének eltöltésére mennyire van hatással a környezet. További felmerülő kérdésként boncolgatom mindemellett, hogy létezik-e egyedül történő szórakozás, vagy a társadalmi eseményeken a megszokott kulturális megrögződések alapján túlnyomórészt továbbra is a közösségre helyeződik-e a hangsúly. A hipotézisem alapján felmerülő kérdéseket a kérdéssor eredményei alapján igyekszem alátámasztani vagy cáfolni a debreceni felsőoktatásban megjelenő közösségek kikapcsolódási attitűdjeinek kommunikációs szempontból történő objektív vizsgálata során.

Kulcsszavak: felsőoktatás, kikapcsolódás, kulturális sokszínűség, kulturális sokk, társas magány, FoMo, abúzus, atrocitás, kommunikáció