A szakdolgozat a differenciálás fogalma és gyakorlati megvalósítása terén megvilágította a pedagógusok félelmeit a módszer tudatos használatával kapcsolatban. A kutatási eredmények megerősítették, hogy nem érzik szükségesnek a differenciálást, nem tapasztalták meg fejlesztő hatását. Az oktatás megreformálásának útja a kutatási eredmények szerint nem egyértelműen a differenciálás felé mutat. A sikeres képességfejlesztő folyamat, a hatékony tanítási-tanulási interakciók nagy mértékben függnek a pedagógus tudásszintjétől, szakmai önismeretétől, attitűdjétől, nevelési stílusától. Az új fogalmakat, módszereket el lehet sajátítani „menet közben” is, de célravezetőbb lenne, ha előre felkészülnénk a kihívásokra, a változások elé tudnánk menni. Sok esetben a félelmek elhárítására van szükség. A dolgozat hasznos lehet mindazok számára, akik a differenciálás témakörében hasznos innovációt vélnek felfedezni, egy olyan szemléletet látnak benne, ami sikeresebben felkészíti a tanulókat a munkaerőpiaci kihívásokra. Azoknak a pedagógusoknak, akik a sokat emlegetett frontális munkaforma és a csupán ismeretátadásra összpontosító tanítást szeretnék egyre gyakrabban felváltani a készségfejlesztő, mentori pedagógusszereppel. Segítséget nyújt azoknak is, akik pedagógusminősítésre készülnek és szakszerűen kívánják értelmezni a differenciálás fogalmát. Reflektív pedagógusként a módszertani eszközeik arzenáljában megjelenik a differenciálás, és azt kellő tudatossággal kívánják alkalmazni. Megismerhetik, hogy az óratervekben milyen módon célszerű megjeleníteni az egyéni képességeket figyelembe vevő feladatkiadást. Segítséget nyújt azoknak a fejlesztőpedagógusoknak, akik a tanulási stílusok alapján szeretnének fejleszteni, és az OxIPO-modell alapján szeretnék megtalálni a fejlesztendő területet.