Clichéd as it may seem, it is undeniably true that the employment situation in Hungary is bad. The profound transformation of the economy and society in 1989-1990 brought about fundamental changes in the labour market. The main features of this were the disappearance of full employment and the emergence and persistence of unemployment. The economic activity of the Hungarian population declined significantly, due to, among other things, the disappearance or restructuring of enterprises and cooperatives, the fall in production and turnover, and the more intensive use of labour under new conditions, while the number of economically inactive increased. To avoid unemployment, people opted en masse for pensions or pension-like benefits, while young people stayed in school longer in the hope of better job prospects and, even with a much lower birth rate, the number of people still using home-based forms of childcare was essentially the same as before. After 1998, the number of inactive people fell slightly, but in 2009 the number of 15-64 year olds was still 2.6 million, about 7% (166,000) higher than in 1992. Employment fell significantly in the years following the change of regime, mainly as a result of the transformation of the economy. It reached its lowest point in 1996, when some 3.6 million people were in work, 1.3 million fewer than in the period of regime change.

Bármennyire is közhelyszerű, de kétségtelenül igaz, hogy a foglalkoztatási helyzet Magyarországon rossz. A gazdaság és társadalom 1989–1990-ben bekövetkezett mélyreható átalakulása a munkaerőpiacon alapvető változásokat eredményezett. Ennek legfőbb jellemzője a teljes foglalkoztatás megszűnése, valamint a munkanélküliség megjelenése és állandósulása volt. A magyar népesség gazdasági aktivitása jelentős mértékben csökkent, többek között a vállalatok és szövetkezetek megszűnése vagy átalakulása, a termelés és forgalom visszaesése, valamint a munkaerő – új feltételek közötti – intenzívebb kihasználása miatt, miközben a gazdaságilag inaktív rétegbe tartozók száma emelkedett.  A munkanélküliség elkerülésére tömegesen választották a nyugdíjat, illetve valamely nyugdíjszerű ellátást, miközben a fiatalok a jobb elhelyezkedési esélyek reményében hosszabb ideig maradtak az iskolapadban, és a jóval alacsonyabb születésszám mellett is lényegében ugyanannyian vették igénybe a gyermekellátás otthoni formáit, mint korábban. 1998 után az inaktívak száma enyhén mérséklődött, de 2009-ben a 15–64 évesek körében így is 2,6 millió volt, mintegy 7%-kal (166 ezerrel) több az 1992. évinél. A foglalkoztatottság a rendszerváltást követő években – leginkább a gazdaság átalakulása következtében – jelentős mértékben visszaesett. A folyamat mélypontját 1996-ban érte el, ekkor mintegy 3,6 millió embernek volt munkája, ami 1,3 millióval kevesebb a rendszerváltás időszakához képest.