Dolgozatom témájaként a tanár-diák kapcsolatot, mint interperszonális közeget, rendszert választottam. Ezen belül szeretnék kitérni a tanárok feladatköreire és arra, hogy beletartozik-e a diákokkal való „baráti” kapcsolat fenntartása. Illetve, hogy mennyire is kell közel engedniük magukhoz a diákjaikat, megoszthatják-e egymással magánéleti problémáikat, kérdéseiket. Egyenrangú partnerek-e, vagy hierarchikus viszonyt kell fenntartaniuk a jól működő kapcsolathoz. A tanár, mint motivációs erő milyen szinten van jelen a tanulók életében, milyen szerepe és felelőssége van a korai iskolaelhagyás megelőzésében és mennyi minden múlik az iskolában eltöltött éveken. Véleményem szerint a fejlődéshez és a kibontakozáshoz minden gyermeknek, fiatalnak biztonságos környezetre van szüksége és ezt egy megfelelő iskola és támogató pedagógusok adhatják meg. Minden embernek vannak pozitív és negatív élményei az iskolából és minden embernek van olyan meghatározó pedagógus az életében, akire szívesen gondol vissza. Ez az időszak főleg a középiskolai évekre jellemző, amikor a fiatalok a serdülőkorba lépnek és kinyílik számukra a világ. Ilyenkor már nagyobb szerepe van az érzelmeknek, érzéseknek. Ilyenkor nagyon fontos, hogy olyan pedagógusokkal találkozzanak a diákok, akik értő figyelemmel és empátiával tudnak feléjük fordulni. Ennek a jelenségnek a fontosságára szeretném felhívni a figyelmet és arra, hogy mennyire fontos, hogy a pedagógus emberként és ne csak tanárként legyen jelen az iskolában.