Szakdolgozatomban a főispán jogállását mutatom be a törvényhatóságokban a polgári kortól egészen a második világháború végéig, különös tekintettel a főispáni jogkör kiszélesítésére. A dolgozat első felében a dualista Magyarország közigazgatásának általános jellemzőivel és a közigazgatás átszervezésének okaival foglalkozom, amelyek előrevetítik a kormányzat centralizációs törekvéseit. A főispáni intézmény bevezetése és jogállásának meghatározása a közigazgatás újjászervezésnek első fontos lépése volt, ezért nagy hangsúlyt fektettem az első köztörvényhatósági törvény kidolgozásának, alapelveinek és fogadtatásának bemutatására. A főispán a végrehajtó hatalom képviselőjeként a kormányzat érdekeit képviselte a törvényhatóságban. Széles jogköre, amely mindvégig biztosította a kormány befolyását, heves ellenállást váltott ki az ellenzék képviselőiből, akik az 1848-as alapelvek alapján akarták megvalósítani a közigazgatás reformját. A főispánok fogadtatása eltért az egyes városokban, amelyek féltve őrizték önállóságukat. A dolgozatomban kitérek a Debrecenben lezajlott közigazgatási átszervezésre, amelyet a főispán vezetése alatt kellett megvalósítani. A főispán jogkörének kiszélesítése meghatározta a középszintű közigazgatás működését egészen az 1940-es évek végéig, ezért nemcsak a törvénytervezet kidolgozásának bemutatásával és főispánra vonatkozó rendelkezéseinek elemzésével foglalkoztam, hanem fontosnak tartottam összehasonlítani a két köztörvényhatósági törvényt, mivel lényeges különbségeket tartalmaztak. A Monarchia felbomlását követő időszak ismertetése után a főispán Horthy-rendszerben betöltött szerepével és jogállásával foglalkozom. A témakör feldolgozása során a főispán jogkörének folyamatos és fokozatos bővítésére, és ezzel szorosan összefüggő kormányzati befolyás növekedésére helyeztem a hangsúlyt.