Mai mindennapi életünk kikerülhetetlen része a minőség. Életünk számos részét döntően befolyásolja, például kinyitjuk a hűtőt és megnézzük, hogy a fogyasztani kívánt élelmiszer meddig őrzi meg minőségét. Vásárláskor két termék közül szeretnénk a jobbat, szükségleteinket a lehető legpontosabban kielégítő terméket megvásárolni. Ugyanez igaz a szállásfoglalásra is. Szállásfoglaláskor szeretnénk a legjobb, legmegfelelőbb szállást lefoglalni. Itt le kell szögezni, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a választott szálláshely az adott környék legszínvonalasabb szálláshelyszolgáltatója. De mi alapján lesz egy adott szálláshely számunkra a legjobb? Mi alapján döntjük el, hogy végül hol fogjuk fejünket álomra hajtani? Mi, vagy ki segít dönteni? Mennyire fontos a leendő vendégek számára, hogy milyen védjeggyel, minőségbiztosítási besorolással rendelkezik egy adott szálláshelyszolgáltató? Melyik a fontosabb, a táblán szereplő minősítés, vagy, a napjainkban egyre jobban meghatározó szerepet játszó, online értékelések? Nos, dolgozatomban ezt a kérdéskört szeretném körbejárni, megvizsgálni, és tapasztalataimat bemutatni. Szakdolgozatomban bemutatásra kerül a jelenlegi szállodaipar kialakulása, a szálláshelyek minősítésének szabályozásának evolúcióját kiemelve. Megemlítem a marketing fontosságát, azon belül is a fogyasztói magatartást vizsgálva, majd elérkezünk a minőség témaköréhez, ahol az általános minőségbiztosító rendszerek után bemutatásra kerülnek a Turisztikai Nemzeti Tanúsító Védjegyek Magyarországon, részletesen foglalkozva a Hotelstars Unionnal. Ezek után bemutatom a nem védjegy rangú, ugyanakkor mégis fontos hazai rendszereket. Ezt követi a primer kutatás, mely eszköztárából használom a kérdőíves megkérdezést, mely online zajlik, és 442 kitöltést ért el az aktív egy hét alatt. A kérdőív feldolgozása során a felvetett három hipotézisből kettőt, az eredmények alapján, elvetek, egyet pedig beigazolok. A kérdőíves megkérdezés mellett szintén primer kutatásnak minősül az interjú, amit a szolnoki Garden Hotel**** értékesítési és marketing vezetőjével készítek, és a vele zajlott beszélgetés is csak megerősíti az én és a megkérdezettek véleményét a minősítő rendszerekről. A primer és szekunder kutatások eredménye azt igazolja, hogy a minősítő rendszerekre a történelem során is szükség volt, mert voltak rendszerek, amik megfelelőnek bizonyultak, illetve napjainkban is szükség van a most működő rendszerekre, és a jövőben is minden bizonnyal szükség lesz rájuk. A kutatások igazolják, hogy a most működő rendszereket birtokló, igazgató szervezeteknek viszont el kell gondolkozniuk, hogy hogyan tovább, mert látható, hogy míg a szolgáltatók ismerik a követelményeket, és részben egyet is értenek velük, addig a vendégek nem ismerik, nem tudnak róluk többet, mint hogy vagy van egy szolgáltatónak vagy nincs, ha van akkor meg tudja állapítani nagyjából, hogy az mit takar, de azt, hogy honnan, hogyan, és miért van azt már nem. Véleményem szerint a védjegyek, minősítő rendszerek vendégek felé történő kommunikálásán kellene drasztikus változtatásokat, fejlesztéseket eszközölni. Ha a vendégek tudatában rögzülnének a védjegyek akkor valószínűsítem, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítanának nekik. Ezzel pedig valóban versenyelőnyhöz juthatnának a minősített egységek, ami elgondolkodtató információ lehet az eddig nem minősített szállodák számára, és lehet, hogy a csatlakozás mellett döntenének. A több csatlakozó pedig a rendszereket működtető szervezetek számára bevételnövekedéshez vezetne. A gondolat végén konklúzióként levonható, hogy a rendszerek közismertté tételével mind a védjegyet gondozó szervezetek, mind a védjegyet használó szolgáltatók, mind a jelenlegi és potenciális vendégek is csak profitálnának.