Szakdolgozatom célja a semmisség, illetve megtámadhatóság jogintézmények joggyakorlatban történő megjelenésének vizsgálata, amelyhez elengedhetetlen e két jogintézmény jogelméleti hátterének minél szélesebb körű feltérképezése is. A joggyakorlat vizsgálatához kutatást végeztem, amelynek tárgyát az új Munka Törvénykönyve alá tartozó bírósági határozatok képezik, ezen kívül felhasználtam a már meglévő joggyakorlat elemző tanulmányokat is, abból a célból, hogy a joggyakorlat feltárása minél szélesebb körben történhessen. A kutatás elsősorban arra a kérdésre irányult, hogy léteznek-e már a semmisség, illetve a megtámadhatóság egyes eseteihez a bírói joggyakorlatban kialakult ügycsoportok, illetve egyéb visszatérő elemek. További kérdésként merült fel, hogy esetlegesen ez egyes bírósági szintek, illetve az egyes bíróságok egy adott ügycsoporthoz tartozó gyakorlata között felmerülhet e párhuzam, illetve különbség. A vizsgált határozatok közül néhány, a joggyakorlat szempontjából fontos, illetve véleményem szerint említésre méltó eset bővebben is ismertetésre kerül. Mielőtt azonban rátérek a haza joggyakorlat vizsgálatára a semmisség és megtámadhatóság kapcsán, szükségesnek tartom ismertetni és elhelyezni a jogrendszerben e két jogintézményt, már csak azért is, mivel a Kúria-joggyakorlat-elemző csoportja arra a megállapításra jutott, hogy több esetben a felek, de még a bíróság is következetlenül használta az érvénytelenséghez kapcsolódó fogalmakat.