Oktatási rendszerünk az elmúlt évtizedekben jelentős reformokon ment keresztül. A közoktatásban lezajló változások szervesen érintették az intézmények felépítését, szerkezetét, az iskolákban folyó szakmai munkát és a pedagógusok közötti kapcsolatrendszer egészét. A változások eredményeképpen minden iskolának szükségessé vált, hogy kialakítsa saját arculatát, megismerje az intézményben zajló belső folyamatokat. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, a 90-es évek elejétől kezdve egyre fontosabbá vált az oktatás területén az iskolai szervezetek vizsgálata, különösen a pedagógusok és vezetők kapcsolatrendszere, hatékonysága és eredményessége szempontjából. Az iskolák közötti különbségekre, azok egyediségére és ennek megismerésének fontosságára már 1980-ban felhívta a figyelmet Halász Gábor oktatáskutató, iskolai szervezeti klímát elemző munkájában. (Halász, 1980) Úgy vélem, hogy az iskolák és tantestületek légkörének vizsgálatára napjainkban is nagy igény és szükség van. Vezetőként fontosnak tartom a tantestületekben uralkodó légkör megismerését, a megismert eredmények beépítését a tervező és önértékelő munkába. Dolgozatom első részében a szervezeti kultúra és szervezeti klíma témakörben megismert, kutatásom témájával releváns szakirodalmi részeit rendszereztem. Dolgozatom második részében Halász Gábor oktatáskutató által kidolgozott Szervezeti Klímateszt segítségével arra voltam kíváncsi, hogy a pedagógusok és vezetők neme, életkora, pályán eltöltött éveik száma milyen hatással van a szervezeti klíma érzékelésére.