A dolgozat a tanári kommunikáció összetettségét és sajátosságait vizsgálja a pedagógusok tapasztalatai alapján, különös tekintettel a pedagógiai kommunikáció, az iskolai kommunikáció, a tanári nyelvhasználat, a kérdéskultúra és a generációs különbségek fogalmaira. A kutatás célja a tanári kommunikáció aktuális helyzetének feltárása és a kiemelt fogalmak megjelenési formáinak elemzése. Az elméleti háttér hazai kutatók, többek között Buda Béla, Horváthová Kinga, Szőköl István, Szitó Imre, Szőke-Milinte Enikő, Thuma Orsolya, Dobos Csilla, Pléh Csaba, Németh Mátyás és Vincze Tamás munkáira támaszkodik. A vizsgálat során kiemelt figyelmet kapott a tanári és szülői kommunikáció verbális és online formája. A kutatás kvalitatív megközelítést alkalmazott, résztvevő megfigyelés és strukturált interjúk módszereivel. Az adatgyűjtés egy nagyvárosi iskola esetmegbeszélésein és kistelepülési iskolák külső ellenőrzése során pedagógusokkal és szülőkkel folytatott interjúkon alapult. A kutatás eredményei szerint a pedagógusok a tanításon kívüli helyzetekben hasonló kommunikációs gátakkal küzdenek, mint a szülők, az online kommunikáció szerepe pedig jelentősen megnőtt az interakciók során. A dolgozat rámutat a hatékony kommunikációs kompetenciák jelentőségére a tanulói aktivitás fokozásában, az egyéni szükségletek figyelembevételében és a támogató tanulási környezet kialakításában.