Dolgozatomban azt vizsgáltam, hogyan érvényesülnek a képregény mediális sajátosságai és hangsúlyozott szubjektivitása a társadalmi kommunikációban. Kiindulópontom az, hogy ez a szubjektivitás nem csak egyének, de csoportok viszonylatában is működhet: az alkotói oldal kiterjesztése a kiadói gépezet és az ideológiai szabályozás, a befogadói oldalé pedig a szubkultúra. Úgy vizsgálom a képregényt, mint tömegkulturális médiumot, amely az egyes alkotások egyedi jellegzetességein túl a csoportok és intézmények közötti kommunikáció céljaira is alkalmas. Ez a kommunikáció persze nem feltétlenül kétirányú, de egy adott korról vagy kultúráról sokat elárul. Ebből az elméleti alapvetésből kiindulva fogalmazom meg saját kutatásom hipotézisét is, miszerint a képregények mai, magyarországi megítélése elmond valamit a mai magyar társadalomról is. Megvizsgálom, hogy a képregények fokozott szubjektivitása hogyan érvényesült a különböző történelmi és kulturális kontextusokban. A szubjektivitás ugyanis – főleg, ha Maksa gondolatmenetét követve az alkotás jellegéből vezetjük le – egyéni minőségnek tűnik, a képregény esetében pedig épp a csoportokkal való kapcsolat tűnik meghatározónak, legyen szó geek szubkultúrákról vagy a tömegkultúrát kárhoztató elitista szólamokról.