A talajinkubációs kísérletünk célja az volt, hogy meghatározzuk baromfitrágya granulátumok talajban történő átalakulását különböző vízkapacitási szinteken. Vizsgálatainkhoz talajinkubációs módszert alkalmaztunk, amely kiválóan alkalmas a talajok nitrogénszolgáltató képességének vizsgálatára és becslésére. Célunk az volt, hogy pontosabb információt kapjunk arról, hogy mennyi nitrogén és milyen formában áll a növények rendelkezésére a talajba helyezett különböző összetételű és gyártástechnológiájú granulátumok átalakulása eredményeként. Vizsgálataink során eltérő nedvességtartalom mellett érleltük a talajokat egy hónapon keresztül. Kísérletünk során heti rendszerességgel számoltuk fel a beállított kezelések ismétléseit, hogy folyamatosan információt kapjunk az ezen idő alatt keletkezett ásványi nitrogén mennyiségekről. A talajinkubációs kísérletünkhöz a következő modell elrendezést használtuk: tenyészedényekbe kimértünk 400 gramm Karcagról származó réti csernozjom talajt, amelynek a felületén elhelyeztünk 4 darab baromfitrágya granulátumot, majd erre került még 100 gramm talaj. A beállítást követően az edényekbe mért talaj vízkapacitását 40, 50, 60 és 70%-ra állítottuk be, és folyamatosan, napi szintű öntözéssel szinten tartottuk, ioncserélt vízzel történő öntözéssel. A kísérlet felszámolása során a tenyészedény két mélységéből talajmintát vettünk és megfelelő mintaelőkészítés után mértük a minták kémhatását elektrokémiai módszerrel, valamint a minták ammónium-, és nitrát-N tartalmát fotometriás módszerrel. A kapott eredmények alapján vizsgáltuk az eltérő vízkapacitási szintek hatását a könnyen oldható nitrogén frakciók mennyiségére és egymáshoz viszonyított arányukra. Megállapítottuk, hogy az alkalmazott készítmények a talaj kémhatását a vízkapacitási szintektől függetlenül szignifikánsan nem befolyásolták a vizsgált rétegekben. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a kontrollhoz képest a vizsgált készítmények mindegyike növelte mind az ammónium, mind a nitrát tartalmát a talajnak. A nitrát koncentráció növekedése minden kezelés kombinációban meghaladta az ammónium tartalomban mért növekedést. Megállapítható volt, hogy az ammónium-N forma mennyisége a különböző talajrétegekben kevésbé változott, mint a nitrát koncentráció és a nedvesség ellátottsági szintek kis mértékben, de szintén befolyásolták a képződő nitrogén formák mennyiségi viszonyait és arányukat.