A kísérteties nyomában

Abstract

A dolgozat a romantikus orvosi körből kiindulva megpróbált betekintést nyújtani az itt formálódó gondolati körbe, valamint az innen származó meglátásokat felhasználó, tovább alakító gondolkodók egyes írásaiba végig a kísértetiessel való kapcsolatokat próbálva szem előtt tartani. Először a lehetőségekhez mérten bemutatni Schubert, majd Kleist néhány meglátását a kísérteties, de még inkább az elme sötét működéseiről. A hipnózis és az ehhez hasonló gyakorlatok ekkoriban nagyon divatossá váltak, és kitüntetett érdeklődésre tarthattak számot. Ezt az irányultságot tükrözik Schubert a témában megjelent írásai is. Ezután egy rövid kitérő erejéig a romantikus zseni és a melankolikus alakja került a középpontba a kísértetiessel való lehetséges kapcsolódási pontként, felmutatva a közöttük fellelhető analógiákat. Ezután a dolgozat áttér az eddigi meglátásokat és a melankolikus alakját valamilyen módon felhasználó gondolkodók írásaira, kezdve a sort Kierkegaard egyes műveivel. Közvetlen kapcsolódásokat keres Schuberttel és a kísértetiessel, illetve a későbbi freudi kísérteties-fogalom egyes vonásaival – az irónia, az ismétlés és a szorongás tekintetében. Ez utóbbit tovább követi Heideggernél, és hasonló analógiákat felállítva végül elér Freudhoz is. A dolgozat a különböző előfordulásokat és kapcsolódásokat igyekezett összegyűjteni és felmutatni, így a fogalomban időközben bekövetkező értelembeli változások, eltolódások nem kerültek előtérbe, vagyis a szöveg nagy részében a freudi fogalom dominál. Freud után a gótikus irodalmon keresztül vezet az út, egyrészt visszatekintve a korábbi meghatározásokra, valamint előre a kísérteties későbbi megjelenései felé, egészen a horrorfilmekig. A gótikus irodalom bemutatásában kiemelt szerepet kap Lovecraft munkássága, művei ugyanis nagy hatással voltak mind az irodalom, mind a vizuális művészetek terén. Ezt az utolsó két szakasz nem tekinthető igazán lezártnak. Mindkettő tovább tagolható lenne, ám a jelenlegi munka kereteit ez túlzottan szétfeszítené.