Napjainkban igen fontos kérdéssé vált a mobilitás megoldása, és fenntarthatóságának népszerűsítése. Az Európai Unió közlekedéspolitikája egy folyamatosan fejlődő és konfliktusokkal övezett terület. Ezen utóbbi oka, hogy a terület az a tagállamokkal megosztott hatáskör csoportjába tartozik, ahol az egyes országok nehezen mondanak le szuverenitásukról és a helyzetet tovább nehezíti, hogy a közlekedési szektor hatással van a fenntartható fejlődés mindhárom pillérére, így a környezeti, társadalmi és gazdasági oldalra egyaránt. A dolgozat a közlekedés- és környezetpolitika kapcsolatára, azaz a fenntartható fejlődés szűkebb fogalmára fókuszál, azonban a másik két pillérrel való kölcsönhatása is érintve lesz a szükséges mértékben. Azt is fontos megjegyezni, hogy a fenntartható közlekedés biztosítása komplex terület, hiszen annak ki kell terjednie kormányzati döntéshozatalra, intézményi reformokra és a vizsgált szektor más szektorokkal való kölcsönhatásaira is. A dolgozatban bemutatásra kerülnek azon eszközök és módszerek, amelyeket az Európai Unió ösztönöz a fenntartható közlekedés biztosítása érdekében, így megtörténik az elektromos közlekedési eszközök és az intermodálitás jogi vizsgálata, majd az adók, a támogatások és a beruházások szerepének komplex feltérképezése a közlekedés-, a környezeti, -és érintőlegesen az energiapolitika hármasában. Kifejtésre kerül a témához kapcsolódó magyar extraprofit adó és az intermodális központ is, abból az okból kifolyólag, hogy példával szolgáljon a megoldandó problémák összetett – gazdasági, környezeti és társadalmi oldalt egyaránt érintő jellegére. Az elemzés elsősorban hazai és nemzetközi dokumentumok segítségével történik, de sor kerül jogszabályok és egyéb jogi dokumentumok vizsgálatára is. Többnyire deduktív módszer alkalmazása történik, de olykor jogösszehasonlító és történeti metódusok alkalmazására is sor kerül.