Dolgozatomban azt a kérdést vizsgálom, hogy milyen erkölcsi kapcsolatrendszer szolgál a politikai közösség alapjául, milyen morális kötelékek tartják össze a politikai közösséget, valamint azt, hogy miként fejezi ki ezt az alkotmány. Elemzésem során azt vizsgálom, hogyan vetődnek fel a mai Magyarországon ezek a kérdések. Főként olyan elméleteket mutatok be, melyek politikai filozófiai alapvetést tartalmaznak és emellett alkotmányjogi, alkotmányelméleti összefüggésekre is rávilágítanak. Az írás elején vázolom azt a fogalmi kapcsolatrendszert, amelyen belül kapcsolat teremthető a politikai közösség, a politikai moralitás és a joguralom között. A főbb összefüggések: az állam autoritásigénnyel lép fel, amely igazolásra szorul. Érvényes kötelezettségek azonban csak olyan indokok alapján keletkezhetnek, melyek speciális kapcsolatot létesítenek az adott állam és állampolgárai között (politikai kötelezettség). A politikai kötelezettség elsősorban egy politikai közösséghez kapcsolja az embert, és csak ennek következtében rendeli őt alá a politikai intézmények autoritásának. A politikai közösség tagjai közti morális kapcsolatok (politikai moralitás) nélkül nem is jöhetnének létre autoritatív intézmények. E fogalmi háló segítségével azt vizsgálom, hogy a Magyar Köztársaságban mi a politikai moralitás tartalma, valamint azt, hogyan kodifikálják azt a törvények (az alkotmány). Azért vizsgálom a joguralom és a politikai közösség kérdését szorosan összekapcsolva, mert a jog az a „médium”, amely fel tudja mutatni az állam és a polgárai közötti morális és politikai kapcsolat alapvető vonásait. Az alkotmány rendelkezéseire kiemelt figyelmet fordítok, mert az írott alkotmányt tekinthetjük olyan speciális törvénynek, melynek kifejezetten az a funkciója, hogy rögzítse a morális tagság tartalmát. Elsőként azt elemzem, hogyan közelítette meg az Alkotmánybíróság a jogállamiság, valamint az alkotmányban kifejeződő morális tartalmak kérdéskörét, és ez alapján milyen politikai moralitás-kép rajzolódik ki az alaptörvényből. A dolgozat gerincét két markánsan ellentétes koncepció ütköztetése, összehasonlítása, értékelése alkotja (Bódig Mátyásé és Horkay Hörcher Ferencé). Horkay szerint a politikai közösségnek rendelkeznie kell az elsődleges értékek közösségével. Bódig szerint viszont politikai közösségünk lényege éppen az, hogy olyan közösségről van szó, amelynek tagjai egymással szemben szabadságot élveznek a jó életre vonatkozó felfogások vonatkozásában. Rámutatok e két elmélet hiányosságára és lehetséges alternatívaként Winfried Brugger kommunitárius elméletét, valamint a liberális nacionalizmus koncepcióját vázolom fel.