Traumás csigolyatörött betegek késői folyamatos rehabilitációjának jelentősége

dc.contributor.advisorGyőrösi, Imréné
dc.contributor.authorEszlári, Bella
dc.contributor.departmentDE--Népegészségügyi Karhu_HU
dc.contributor.opponentPetrika, Hajnalka
dc.contributor.opponentHőgye, Zsuzsa
dc.contributor.opponentdeptDE NK Fizioterápiás Tanszékhu_HU
dc.date.accessioned2015-06-05T09:18:35Z
dc.date.available2015-06-05T09:18:35Z
dc.date.created2015
dc.description.abstractA közlekedés rohamos fejlődése következtében nap, mint nap veszélynek vannak kitéve az emberek. A súlyos balesetek száma növekvő tendenciát mutat az elmúlt évtizedekben. Ezzel egyenes arányban nő a súlyos gerincvelőt ért sérülések gyakorisága. A gerincvelő-sérülés után bekövetkező funkciókárosodás teljesen megváltoztatja az egyén mindennapjait. A gerincvelősérültek ellátása multidiszciplináris tevékenység, amelyben az egészségügyben dolgozókon kívül a nem egészségügyi területen dolgozó emberek is részt vesznek. Szakdolgozatomban olyan sérültekkel foglalkoztam, akik traumás csigolyatörést szenvedtek, amely gerincvelő-sérüléssel járt. Munkám célja a gerincvelősérültek fizikai állapotának javítása és lelki támogatása. Tudatosítani kell bennük, hogy ez szükséges a szövődmények megelőzéséhez, az állapotuk fenntartásához, illetve javításához. Munkám során a Kenézy Gyula Kórház Rehabilitációs Osztályán foglalkoztam a betegekkel.A tornaprogramban 5 beteg vett részt. A betegek állapotát felmértem a program elején és 5 héttel később a program végén. A betegek a kórházban töltött idő alatt egyéni kezelést kaptak. A rehabilitáció során több fizioterápiás módszert alkalmaztam. Ezek az alábbiak voltak: passzív mozgatás, vezetett aktív és aktív torna, gravitációs tréning. A betegek állapotát különböző módszerek alkalmazásával kísértem figyelemmel. Az ízületek aktív mozgásterjedelmét, izomerőt és izomtónust vizsgáltam. A decubitus kockázatának felmérésére a Norton-skálát, és az önellátási képességek mérésére a Barthel-indexet illetve a FIM skálát alkalmaztam. Kutatásom során megállapítottam, hogy a tornaprogram hatására a paresises betegek ízületeinek mozgásfunkciói, és az izmok ereje javulást mutattak. Azoknál a betegeknél, ahol a diagnózis plegia volt, a sérülés alatti területeken változás nem várható. Ezért náluk a mozgásprogram célja az általános kondíció megtartása volt.hu_HU
dc.description.correctorgj
dc.description.courseápolás és betegellátás (gyógytornász)hu_HU
dc.description.courseactnappalihu_HU
dc.description.courselangmagyarhu_HU
dc.description.degreeBSc/BAhu_HU
dc.format.extent46hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/213978
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectgerincvelősérüléshu_HU
dc.subjectfizioterápiahu_HU
dc.subjectrehabilitációhu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Orvostudományhu_HU
dc.titleTraumás csigolyatörött betegek késői folyamatos rehabilitációjának jelentőségehu_HU
Fájlok