Az epilepszia világszerte 50-70 millió embert érintő központi idegrendszeri betegség [15], amely leginkább 1 év alattiakban és 50 év felettiekben fordul elő a legnagyobb valószínűséggel. A korai halálozások egyharmadáért az epilepszia felelős. A patogenezis lényege, hogy genetikai rendellenességek miatt, vagy az agy strukturális eltérésének következtében, vagy egyéb okból az agy neuronjaiban felborul az egyensúly az excitátoros és inhibítoros mechanizmusok között, és ennek következtében spontán rohamok alakulnak ki, melyek lehetnek lokálisak vagy generalizáltak. A megfelelő terápia kiválasztása érdekében fontos kideríteni a társbetegségeket és a háttérben álló okokat is, amelyek a genetikai rendellenesség és az agy strukturális eltérése mellett lehet még: metabolikus ok, immunmechanizmus, fertőzés, fejlődési rendellenesség, de lehet ismeretlen is. A diagnózis felállítása nem egyszerű, hiszen nem csak az epilepszia járhat görcsrohammal. A végleges diagnózist a hosszútávú videó-EEG monitorozás adhatja [4].
A gyógyszeres kezelés célja a rohamoldás, a megelőzés és a status epilepticusba történő progresszió megakadályozása [11]. A kezelést érdemes monoterápiával indítani, és kombinációs terápiára csak akkor kell váltani, ha a beteg kettő vagy több egymást követő monoterápiára sem reagált. Mivel a politerápia felerősíti a mellékhatásokat, érdemes időről-időre felülvizsgálni a politerápia indokoltságát, és lehetőség szerint visszatérni a monoterápiára [13]. Az alkalmazott gyógyszerek közül fokális és generalizált roham oldására alkalmasak a benzodiazepinek, a perampanel, a phenobarbital, a topiramate, a valproate és a zonisamide. Csak fokális rohamok oldására használt szerek közé tartozik a brivaracetam, a carbamazepine, az eslicarbazepin acetát, a gabapentin, a lacosamide, az oxcarbazepine, a pregabalin, a phenytoin, a tiagabine, a vigabatrin és a cenobamát. Abszansz roham esetén az ethosuximide a választandó szer [4].
Ezeknek az antiepilepsziás szereknek az alkalmazása nem csak a súlyos mellékhatások miatt problémás [11,13,15], hanem a terápiás indexük is szűk, tüneti szerek [15], és a status epilepticusban szenvedő betegek 20-40%-a terápiarezisztens [13]. Mindezek a nehézségek arra ösztönözték a kutatókat, hogy feltérképezzék azokat a szignálkaszkádokat, amelyeknek az epilepszia kialakulásában szerepe lehet, és olyan szereket fejlesszenek ki, amelyek ezeken fejtik ki antiepilepsziás hatásukat [15]. A következőkben röviden összefoglalom a fejlesztés alatt álló szereket.
Az oxamát és a stiripentol a laktát-dehidrogenáz enzim inhibítorai, melyek gátolják a neuronális kisüléseket. A C-jun N-terminális kinázok inhibítoraival csökkenthető a rohamok gyakorisága. A HMGB1 nevű proinflammatórikus citokin növeli a neuronok ingerlékenységét. Az ellene alkalmazható antitest neve az anti-HMGB1-mab. A vér-agy gát sérülésekor az asztrociták aktiválódnak, és epilepsziához vezethetnek [15]. Ez a folyamat megelőzhető a neuroprotektív naproxen alkalmazásával, amely a ciklo-oxigenáz enzimet gátolja [16]. A soticlestat a koleszterin-24-hidroxiláz nevű enzim gátlásán keresztül fejti ki antiepilepsziás hatását. A TDZ8, az indirubin, a BIO-acetoxim, a memantin és az ifendropil a glikogén-szintáz-kináz-3-β gátlásával a rohamokat megelőzhetik. A 2-dezoxi-d-glükóz gátolja a glikolízist, és ezáltal azt is, hogy a glikolízis fedezze a neuronok nagy frekvenciájú tüzeléséhez szükséges energiát. A rapamicin, az everolimusz, a PQR530 és a PQR620 az mTOR jelátviteli út gátlóiként fejtik ki rohamelenes hatásukat. Az ösztrogénnek nem csak genomiális hatása van, hanem G fehérjéhez kapcsolt receptoron keresztül neuroprotektív hatást fejt ki. Az epidiolex az endokanabinoid renszeren keresztül fejti ki rohamellenes hatását. A XEN1101 nevű szer elnyomja a neuronok ingerlékenységét a KCNQ2/3 nevű feszültségfüggő káliumcsatorna aktiválásán keresztül [15].
A tonabrestat szelektíven képes gátolni az idegsejtek gap-junction-ét. A ganaxolone a GABA-A receptorokon fejti ki a hatását, amelyeket képes aktiválni és allosztérikusan modulálni. A talampanel úgy fejti ki rohamellenes hatását, hogy az AMPA receptorokat non-kompetitív módon antagonizálja. A VX-765 hatásmechanizmusának lényege az, hogy reverzibilisen és szelektíven gátolja az interleukin konvertáló enzimet. A CLV 865 pedig pozitív allosztérikus modulátorként fejti ki a hatását a GABA-A receptorokon. A safinamid amellett, hogy nátrium-csatorna blokkoló a mono-amino-oxidáz-B enzimet is gátolja[15]. A fenfluramin alkalmas Dravet-szindróma kezelésére [13], és hatásmechanizmusának lényege, hogy felszabadítja a szerotonint, és aktiválja az 5 HT2A, az 5-HT2C és az 5-HT1D receptorokat [15].