A kényszergyógykezelés történeti fejlődése és hatályos szabályozása

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Témaválasztásom indokának tekintek még egy riportot, mely az IMEI orvosigazgatójával Dr. Hamula Jánossal készült még 2014. januárjában. Ebben a riportban nagyon világosan beszél a doktor úr, hogy kik, miért és meddig kerülhetnek ebbe az intézetbe. A gyógykezeltek is megszólalnak, akik egyáltalán nem tűnnek elmebetegnek vagy fogyatékosnak. Céljaik vannak, az életüknek értelmet szeretnének találni, s nem utolsó sorban családra vágynak. Már itt is felfigyeltem a téma jogi oldalára. Valamint első diplomámból adódóan (tanító) a munkahelyemen többször találtam szembe magam, olyan tanítványokkal, akik autisták vagy gyógypedagógiai ellátásban részesülnek. Az autizmus mai meghatározása szerint pszichózis, mely fennáll egész életen át. Az autistákra jellemző a beszűkült tudat és a realitástól való elszakadás. A gyógypedagógiai osztályban tanítottam, olyan gyerekeket, akik értelmi fogyatékosok. Ezen években már a jogi egyetemre is jártam, így felmerült bennem a kérdés, ha bíró lennék, vajon hogyan ítélkeznék azokban az esetekben, ha ők követnének el valamilyen bűncselekményt. Ha ügyész lennék, mit tennék a köz védelme érdekében, ha hasonló emberek által lenne veszélyeztetve, vagy mit tehetnék ügyvédként ezekért a fogyatékkal élő személyekért.

Leírás
Kulcsszavak
kényszergyógykezelés, kóros elmeállapot
Forrás