A disszertáció alapvetése, hogy Sherman Alexie prózája és költészete az elidegenedés témáját mutatja be prózai és lírai műveinek szereplői identitás keresése kapcsán, amely jelentős mértékben befolyásolja másokkal való kapcsolataikat. A kortárs amerikai indián irodalomkritika az elidegenedés-identitás keresés téma terén viszonylag hiányos, kutatásommal ezt az űrt igyekszem betölteni. Alexie elidegenedés-történetei, különböző módon ugyan, de mindig a szereplők túlélésével végződnek. A választott irodalmi példák elemzése három alapfogalomra irányul. Először is, az elidegenedés megtapasztalása negatívan befolyásolja a szereplők kulturális kötődéseit, eltérő mértékben, de a hibriditás felé sodorva őket. Ennek eredményeként túlélővé válásukat az önkifejezés alapvetően nem őslakos módszerei segítik elő, úgymint a blues éneklése, karikatúrák készítése, az időutazások során történő új/ alternatív történelemalkotás, vagy a nyugati költészeti hagyományok újraírása. Az elidegenített szereplők a kulturális mimikri felhasználásával a Homi Bhabha által alkotott „harmadik térben” kapcsolódnak indián identitásukhoz. A harmadik tér létrehozásával az elidegenedett szereplők az Alexie által felállított egyenlet alapján, dühük és képzeletük szorzatát használják fel a fent említett gyakorlatok internalizáláshoz, így felszabadulva a gyarmatosítás által kiváltott, hosszan elhúzódó hatások alól. Elfogadják azt a poszt-rezervátum gondolkodásmódot, amely hozzásegíti őket az Egyesült Államok interkulturális társadalmában való részvételhez. Ezáltal az elidegenedés-túlélők olyan identitás-fogalmakat testesítenek meg, amely amerikai indiánént is jövőt biztosít számukra.

The thesis statement for this dissertation suggests that Sherman Alexie’s prose and poetry demonstrate the theme of alienation as represented in the characters’ questions over their identity, which disrupts their relationships with others. Drawing on an examination of critical analyses of current American Indian literature, it becomes clear that there is a lack of scholarly research focused on this thematic domain. Therefore, my humble efforts to address this academic gap will help contribute to the body of such literary research in the field of American Indian studies. The examination of the texts under discussion hypothesizes that Alexie’s use of alienation is an approach to building stories in which events accelerate and reach a climactic moment of survival. The analysis of the chosen literary texts aims to address three basic notions. First, the experience of alienation is a phenomenon that negatively impacts the characters’ engagements in the world of cultural contacts and hybridity, leaving them ambivalent about how they can interact with the world. Second, the journeys to becoming alienation survivors are facilitated by essentially non-Native modes of self-expression such as singing the blues, drawing cartoons, creating history in time-traveling journeys, and using poetry to moderate a poetic representation of Indigenous perspectives. In this framework of cultural mimicry and, therefore, the creation of a third space for negotiations, the alienated modify their consciousness of self-identification. Third, the alienated characters who utilize their powers of anger and imagination to survive are observed in contributing to indigenizing the adopted cultural practices or methods of expression. Consequently, the process of making use of new possibilities for cultural representations displays the characters’ liberation from the lingering effects imposed by the long history of colonialism. As the dissertation describes, they embrace a post-reservation mindset that helps them engage in the intercultural world of the United States. Eventually, the alienation survivors are the characters depicted in their quest for a self-theory of identity definition that serves to prepare them for potential future accomplishments as American Indians.