A szakdolgozatomban áttekintettem a hazai foglalkozás-egészségügy szerkezetét és működését. Az elmúlt két évtizedben jelentős változáson ment keresztül mind a foglalkozás-egészségügyi szolgálat, mind az ezzel kapcsolatos tudományos ismereteink bővülése. Napjainkra egy viszonylag fejlett, Európai szintet megközelítő ellátórendszer jött létre. Ugyanakkor közel sem biztos, hogy megfelelően működik. A szakdolgozatom egy irodalmi összefoglaló, melynek célja az volt, hogy egy átfogó képet nyújtson a hazai foglalkozás-egészségügy felépítéséről, működéséről és a leggyakrabban előforduló foglalkozási megbetegedésekről. Munkám nagy része a hazai szakirodalmak áttekintésén alapult, melyet a rendelkezésemre álló statisztikai adatok feldolgozásával egészítettem ki. Az adatok az Országos Közegészségügyi Intézet Munkahigiénés-és Foglalkozás-egészségügyi Igazgatóság jóvoltából kerültek hozzám. A 2016-os évről részletesebb adatokkal rendelkeztem, ezért a foglalkozási megbetegedések gyakorisága és előfordulása kimondottan a 2016-os év alapján került jellemzésre. A foglalkozási megbetegedések gyakorisága évről-évre csökkenő tendenciát mutatott. Ez a csökkenés megfigyelhető az összes leggyakrabban előforduló foglalkozási megbetegedés vonatkozásában. A legnagyobb csökkenés a zaj okozta foglalkozási ártalmak esetében volt megfigyelhető, azonban az összehasonlító adatok alapján kérdéses a csökkenő tendencia valósága. A Magyarországon és az Európai Unióban előforduló foglalkozási megbetegedések előfordulási gyakoriságainak összehasonlítása alapján arra a következtetésre juthattunk, hogy hazánkban a foglalkozási megbetegedések bejelentése nem hatékony. Nálunk sokkal fejlettebb és modernebb országokban is jóval magasabb a foglalkozási megbetegedések gyakorisága, mint hazánkban. Összességében elmondhatjuk, hogy fejlődött a hazai foglalkozás-egészségügy, de működése még mindig kifogásolható és vannak hiányosságai.