Throughout history, technological change has often provided the basis for employee anxiety. Between 1811 and 1816, a group of workers in England who called themselves "Luddists" destroyed machines, because they thought it would endanger their workplace. 19th-century thinkers and economists such as Karl Marx and David Ricardo predicted that mechanizing the economy would ultimately worsen workers' conditions, depriving them of a decent wage. Over the last century, John M. Keynes (1930s) and Wassily Leontief (1950s) have expressed their fears that more and more workers will be replaced by machine solutions that will lead to unemployment. In recent years, Brynjolfsson and McAfee (2014) have argued that existing technologies reduce the demand for labor and put some of the human workforce at a permanent disadvantage. However, there are a number of compensation mechanisms that can offset the initial displacement effects of automation and process innovation in general (Vivarelli, 2015). First of all, while workers are being replaced in industries that introduce new machine technology, additional workers in new industries are needed. Second, automation (and process innovation in general) reduces average costs. Acemoglu and Restrepo (2017) found that this results, on the one hand, in the effect of price productivity (“priceproductivity”) (as production costs decrease, the industry can expand and increase labor demand); and, on the other hand, it leads to economies of scale in production (the reduction in costs due to automation leads to an increase in total output and increases the demand for labor in all industries). Similarly, Vivarelli (2015) argues that lower average costs can result in lower prices (if the industry's market structure is perfectly competitive), stimulate product demand, or result in extra profits (if the industry's structure is not perfectly competitive). If these extra profits are reinvested in the company, this investment can create new jobs. The presentation intends to present these counterbalancing cases and to provide real examples based on the literature.

A történelem során a technológiai változások gyakran a munkavállalói szorongások alapját szolgálták. 1811 és 1816 között Angliában a munkavállalók egy csoportja – akik „Luddistáknak” nevezték magukat – tönkretették azokat a gépeket, amelyekről azt gondolták, hogy veszélyeztetik a munkahelyüket. A 19. századi gondolkodók és közgazdászok, mint Karl Marx és David Ricardo azt jósolták, hogy a gazdaság gépesítése végső soron a munkavállalói körülményeket rontaná, megfosztva őket attól, hogy egy elfogadható szintű bérből élhessenek. Az elmúlt évszázadban John M. Keynes (az 1930-as években) és Wassily Leontief (az 1950-es években) azon félelmüket fogalmazták meg, hogy egyre több és több munkást váltanak ki gépi megoldásokkal, amely munkanélküliséghez vezet. Az utóbbi években Brynjolfsson és McAfee (2014) állította, hogy a jelenlévő technológiák csökkentik a munkaerő iránti keresletet és az emberi munkaerő egy részét tartós hátrányba sodorják. Azonban számos kompenzációs mechanizmus létezik, amelyek ellensúlyozhatják az automatizálás és általában a folyamatinnováció kezdeti munkaerő-kiszorító  hatásait (Vivarelli, 2015). Először is, miközben a munkavállalókat kiváltják azokban az iparágakban, amelyekben bevezetik az új gépekbe épített technológiát, további munkavállalókra van szükség az új gépeket gyártó iparágakban. Másodszor, az automatizálás (és általánosságban a folyamatinnováció) csökkenti az átlagos költségeket. Acemoglu és Restrepo (2017) azt állapították meg, hogy ez egyrészről ár-termelékenységi („priceproductivity”) hatást eredményez (mivel a termelési költségek csökkennek, az iparág kibővítheti és növelheti munkaerő-igényét); és másrészről a termelés méretgazdaságossági hatásához vezet (az automatizálás miatti költségcsökkenés a teljes kibocsátás növekedéséhez vezet, és minden iparágban növeli a munkaerő iránti igényt). Hasonlóképpen, Vivarelli (2015) azzal érvel, hogy az alacsonyabb átlagköltségek alacsonyabb árakat eredményezhetnek (ha az ipar piaci struktúrája tökéletesen versenyképes), stimulálják a termékkeresletet, vagy extra nyereséget eredményezhetnek (ha az ipar szerkezete nem tökéletesen versenyképes). Ha ezeket az extra nyereségeket újra befektetik a cégbe, ez a beruházás új munkahelyeket teremthet. Az előadás ezen ellensúlyozó eseteket szándékozik bemutatni és valós példákkal alátámasztani a szakirodalom alapján.