Szakdolgozatomban arra vállalkoztam, hogy a szakirodalom feldolgozása mentén a témához szorosan illeszkedően írjak az emberi kommunikáció sajátosságairól, majd a konfliktusok jellemzőiről, és azok kezelésének startégiáiról. A munkámban fontosnak tartottam ismertetni a hazai alternatív vitarendezési lehetőségeket, valamint a mediációs eljárást, kiemelve a közvetítéssel és a közvetítővel kapcsolatos szakmai elvárásokat. Szakdolgozatomban igyekeztem bemutatni a mediáció helyét, és szerepét a közigazgatásban, melyet a saját meglátásaimmal igyekezetem kiegészíteni. A tartalmi kidolgozás alapját a hatályos jogszabályi háttér, valamint a képzés során tanultak, és az elméleti ismeretek rendszerezett összessége adta. Témaválasztásomban motivált, hogy a közigazgatásban a családtámogatási ellátások területén elsősorban követeléskezeléssel foglalkozok. Ezen a területen hozott visszafizetésre kötelező határozatokkal szemben igen gyakoriak a keresetek, hiszen megjelenik az ügyfelek oldaláról az egyet nem értés. Meglátásom alapján elmondhatom, hogy a legtöbben nem is értik miért kell visszafizetni a jogalap nélkül felvett ellátást, de amennyiben a határozatokban foglalt indoklás értelemzésében segítséget kapnak, és megértik annak megalapozottságát, sokkal inkább hajlanak a kötelezés teljesítésére is. Felfoghatjuk ezt úgy is, mint egyfajta közvetítést a hatóság és az ügyfelek között. Ennek eredményét abban látom, hogy csökkenhet a területhez kapcsolódóan a keresetek száma, mindez által a bíróságok munkája is tehermentesíthető. Tapasztalataim alapján a legtöbb ügyfél a bíróságon áll el a keresetétől, és nem kíván – a sok esetben elhúzódó - peres eljárásban maradni. Mindez arra enged következtetni, hogy az ilyen ügyekben is van, s lenne létjogosultsága az alternatív vitarendezésnek, hiszen egy tartozás keletkezése, biztosan feszültséget eredményez a kötelezett félben. Munkám során nincs lehetőség arra, hogy a keresetet benyújtó személlyel a tárgyalás előtt személyesen találkozhassak akár egy ügyfélfogadás keretében, ahol tisztázzuk a kialakult jogi helyzetet. A perképviselet pedig nem erre hivatott eljárás. Az emberek tárgyalnak, vitáznak, küzdenek egymással, aztán vagy megállapodnak, vagy nem. Ha nem sikerül megállapodniuk, elmennek a bíróságra, remélve, hogy ott eldöntik, kinek van igaza. Sok esetben azért kényszerülnek erre a megoldásra, mert nincs más fórum a vitás kérdések rendezésére, vagy nem ismernek más lehetőségeket. Az intézmények, hatóságok, szolgáltatók ma még meglehetősen korlátozottan kínálnak alternatívát. A mediáció ilyen alternatíva. Azokban az országokban terjedt el, ahol az állampolgárokat elég érettnek tartják, hogy döntsenek saját ügyeikben. Ehhez kapnak segítséget, miközben a döntés jogát és felelősségét nem veszik el tőlük. Magyarországon is egyre elfogadottabb a mediációs eljárás, amit az elmúlt években bevezetett jogi szabályozásoknak köszönhetünk.