A témaválasztás mindig (jó esetben?) árulkodik a kidolgozó habitusáról, érdeklődéséről. Én nehezen döntöttem. Különösen vonzott az olvasásszociológia, a gyermekirodalom, az olvasás megszerettetésének mikéntje, esélye, módja. Tanító vagyok s magyar szakos tanár. Lényem lényege a művészetek által való nevelésben, a komplex személyiségfejlesztés szükségességében való hit. A közönségkapcsolatok kérdésköre viszont csak látszólag másik világ! A gyerekeket manapság számtalan (részben felesleges) inger éri. Elfoglaltak, agyonhajszoltak. A könyv sokak számára szükséges rossz. Az olvasás klasszikus jelentése (maga az a teljesség, amit az önfeledt belemélyedés jelent) legtöbbeknek szintén fehér folt. Pedig … Az olvasás (élmény és ismeretszerzés, katarzis és szellemi felfedezések sora) fontosságát itt nem kell hangsúlyoznom. Hogyan lehet közeledni a gyermekek felé? Hogyan lehet megszólítani két videojáték és magánóra között őket? Hogyan lehet átadni azt a varázslatot, amihez engem még hozzá tudott segíteni családom, iskolám? Ez érdekelt, amikor úgy döntöttem, a kezdetektől vágok neki e megismerésnek. Feltérképezem, meglesem, kifürkészem, hogyan szólunk mi, (leendő) könyvtárosok a gyermekekhez, mivel kínáljuk őket. S persze azt is, miért nem sikerül olykor (gyakran?) e szólás, miért kell érett felnőtteket megtanítani olvasni, keresni, értelmezni. Hol siklik ki a pedagógusok és könyvtárosok munkája? Kiket és hogyan bűvöl meg a szó, a kép és mit tehet - a maga korlátozott eszközeivel - a könyvtáros, hogy e bájolást megtanulja s gyakorolja, kicsiken, nagyokon, mindenkin? Valahonnan innen indult e felfedező út. Kanyargott, végtelenné terebélyesedett - s a végeredmény nem is hasonlít az elképzeléshez. Nem lehetett félrenéznem az összkép teljessége elől. A könyvtár, az intézmény bonyolult jószág. Lelke van, de rezsit fizet és nincs lánglehelő hét feje, hogy ne dideregjen se a könyvtáros, se az olvasó. A könyvtárosok dolgoznak, fáradtak, beáznak és hónapokig nem javítják meg a fénymásolójukat. Mégis él és lüktet az intézmény, mégis belenézhetni tágra nyílt, gyerekszemekbe, mégis matatnak a polcokon apró vagy ráncos, bizonytalan, bütykös kezek. A közönségkapcsolatok elsősorban személyes érdeklődés s a megismerni kívánt terület összetettsége miatt került tehát látószögembe. Ugyanakkor a téma folyton aktuális, valójában már évtizedek óta. Vagy mert felfedezte magának a szakma, vagy mert csinálgatta, de nem volt sok látszatja, vagy mert lett neki s ez felértékelte a jelentőségét. Amíg mindannyian meg nem ismerjük s meg nem tanuljuk, lesz is aktualitása. Különösen e társadalmi közegben, ahol a kép: állandó forráshiány egyfelől, átalakuló társadalom, dinamikusan változó igények, szokások másfelől s középütt az önmagát, helyét, identitását, szerepét, lehetőségeit, léte igazolását kereső könyvtár. A könyvtár tevékenysége szolgáltatás, így hát rá is érvényesek a piac törvényei. Témaválasztáskor azért döntöttem a Debreceni Városi Könyvtár mellett, mert ott töltöttem gyakorlatom s így valamelyest ismertem...