Spengler és a Nyugat funkcionális joga
| dc.contributor.advisor | Simon, Attila | |
| dc.contributor.author | Novák, Zoltán | |
| dc.contributor.department | DE--TEK--Állam- és Jogtudományi Kar | en |
| dc.date.accessioned | 2009-02-24T14:34:38Z | |
| dc.date.available | 2009-02-24T14:34:38Z | |
| dc.date.created | 2009 | |
| dc.date.issued | 2009-02-24T14:34:38Z | |
| dc.description.abstract | A dolgozat a teljesség igényével mutatja be Oswald Spenglernek a jogra vonatkozó, ilyen rendszerességgel még sehol nem tárgyalt gondolatait. Megközelítése – az alapjául szolgáló Spengler-interpretációnak megfelelően – elsősorban kultúrbölcseleti: a spengleri jogszemlélet példáján azt is igazolni szeretné, hogy a filozófus életműve bajosan értelmezhető konzervatív politikai filozófiaként, ahogy az irodalom jelentős része teszi. Igyekszik ugyanakkor rávilágítani arra is, hogyan illeszkednek a jogelméleti fejtegetések a modern kapitalizmus átfogó spengleri értelmezésébe. Az első fejezet elhelyezi a jog problémáját A Nyugat alkonya elméleti konstrukciójában, és sorra veszi, hogyan jelenik az meg a jog a mű legfontosabb téziseiben: a kultúrbölcseleti, történetfilozófiai és társadalomfilozófiai tézisben. A második fejezet Spengler elméleti bázisaként a pszeudomorfózis koncepcióját, míg filológiai bázisaként a történeti jogi iskola germanista szárnyának kutatásait jelöli meg. A következő három fejezet elemzően ismerteti Spenglernek az antik, a mágikus és a nyugati jogra vonatkozó leírását; ennek során megvizsgálja a három jogrendszer formális és materiális jellegzetességeit, és kimutatja, hogy a nyugati jogfejlődés épp azért került zsákutcába, mert az egyetemesen érvényes jog megteremtésére irányuló formális princípiuma ellentmondott dinamikus alapbeállítottságú materiális szerkezetének. A hatodik fejezet azokat a szempontokat vizsgálja, melyek miatt Spengler károsnak tartja a római jognak a nyugati jogfejlődésre gyakorolt befolyását, és kimutatja, hogy kritikája elsősorban a római jog eredeti antik vonásai és nem "pandektisztikus" formája ellen irányul. Ezzel párhuzamosan vázolja a modern kapitalizmusnak azt az értelmezését, mellyel Spengler a római jogot összeegyeztethetetlennek tartja, és melynek középpontjában a dinamikus jogszemlélet igényét előhívó innovációk és tőkejavak állnak. Az utolsó fejezet Spengler joggal kapcsolatos gondolatainak hatását tárgyalja elsősorban néhány jogtörténeti megközelítésű tanulmány alapján, de fölveti Spengler elméletének az alanyi jogok aktív fölfogásával mutatkozó esetleges párhuzamát is. | en |
| dc.description.degree | Ba | en |
| dc.format.extent | 71 | en |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/78874 | |
| dc.language.iso | hu | en |
| dc.subject | jogfilozófia | en |
| dc.subject | jogtörténet | en |
| dc.subject | római jog | en |
| dc.subject | kultúraelmélet | en |
| dc.subject | társadalomfilozófia | en |
| dc.subject.dspace | - | en |
| dc.title | Spengler és a Nyugat funkcionális joga | en |