Szakdolgozatomban a mesék nevelő, és fejlesztő szerepét vizsgálom, óvodáskorú gyereket nevelő szülők szemszögéből. A szülők nevelési szokásainak egyik dimenziója a mesélés, és az esti mesék. A mesélés, meseolvasás hatással van a későbbi tanulmányi karrierre (OECD 2012), de befolyással van a gyermek fantáziájának (Bettelheim 2018) és érzelmi stabilitásának alakulására is (Kádár 2012), emiatt a kisgyermekkor egyik legfontosabb gyermeknevelési/gondozási tevékenysége. Az anyák és az apák nevelési szokásai közti különbségek a mai világban átalakulóban vannak. Magyarország a konzervatív értékek kialakulásának kedvez, ami a házimunkát, ez által a gyereknevelést, főként az anyák feladatának tekinti. A modernebb értékrenddel rendelkező szülők az otthoni munkamegosztásra is törekednek, így a gyermeknevelésből, ez által a mesélésből is egyformán kiveszik a részüket. Ehhez kapcsolódva, az első kutatási kérdésünk, hogy melyik szülő mesél többet? Kutatásunk rávilágított arra, hogy mivel a mesélés része a gyermeknevelésnek, az erősen konzervatív értékrenddel rendelkezőknél az anyák foglalkoznak inkább a meséléssel, addig a modernebb értékrendekkel rendelkezőknél ugyan ez arányosabban oszlik el a két fél között. A szülők gyermekük előtt tanúsított viselkedése, nagyban hozzájárul értékátadási rendszerükhöz, ehhez hozzáfűződik következő kutatási kérdésünk. Mesélnek e a szülők, értékátadás célzatával? Kutatásunk rávilágított arra, hogy a szülők értékeiknek megfelelően választanak meséket gyermeküknek, azonban ez legtöbbször nem tudatos. Napjainkban a népmesék szerepe képlékeny. Már kevésbé van jelen a társadalmi kohéziós feladata, de vajon relevánsak még most is? Ehhez kapcsolódva következő kutatási kérdésünk, hogy milyen a mostani óvodás generáció hozzáállása a népmesékhez? Kutatásunkban előtérbe került, hogy a mostani óvodás generációt már nem kötik le a népmesék. Utolsó kutatási kérdésünk a mese formáihoz kapcsolódik. Az, ha a gyermek mesékkel kerül kontaktusba, minden esetben hasznos valamilyen szinten a számára. Ezzel kapcsolatban arra kérdeztünk rá, hogy milyen formában találkoznak legtöbbet a gyermekek mesékkel. Eredményeink szerint, ebben a kérdésben összefüggés vélhető felfedezni a szülők előzetes tapasztalatai vannak a mesékkel kapcsolatban. Akiknek gyerekként olvastak, azok felnőttként mesét olvasnak gyerekeiknek, akiknek mondtak, szintén mondanak, akik televízióból, vagy egyáltalán nem találkoztak mesékkel, azok gyermekeikkel is televíziót néznek.