Dolgozatomban, az idegenhonos és inváziós jelzőrákkal (Pacifastacus leniusculus) foglalkoztam, melynek növekvő térhódítása egyre jelentősebb problémát jelent napjainkban. Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a faj egyik fő terjedési útvonala Ausztria felől a Rába, amin alvízi irányba történik a kolonizáció. A Gyöngyös-patak esetében szintén alvízi irányba történő terjedést figyeltünk meg. A Pinka esetében azonban azt figyeltük meg, hogy ez az irány fordított, így felvízi irányba történő terjedést detektáltunk, a Rába felől. A Répce és a Lapincs tekintetében, a rendelkezéseinkre álló adataink alapján, nem határozható meg a terjedés iránya. A faj 2020-ig 10 vízfolyásban telepedett meg és rendkívül gyorsan tud új vízfolyásszakaszokat benépesíteni. Új előfordulási adatként említhetjük, az Arany-patak, Hármos-patak-mellékága, Láhn-patak, Lapincs, Nyeste-Nyárs-patak, Pinka, Répce és a Strém-patak mintavételi szelvényeit. Eredményeink alapján, a jelzőrák számára leginkább kedvező folyószakaszok azok, ahol a sóder (akal) és durva szemcsés szervesanyag (CPOM) mennyisége nagy. Elemzéseink során, összefüggést mutattunk ki az akal mennyisége és a P. leniusculus relatív abundanciája, illetve a CPOM mennyisége és a jelzőrák relatív abundanciája között. Az egész országra kiterjedő felméréseink alapján, a jelzőrák leginkább, a hazánk nyugati részén fordul elő és a meszes, hegyvidéki-dombvidéki víztértípusokhoz kötődik. Kimutattuk, hogy a jelzőrák jelenléte negatívan befolyásolja az Odonata és Trichoptera fajok számát, illetve a teljes makrogerinctelen közösség fajszámára negatív hatással van. Vizsgálataink alapján, az Ephemeroptera, az Odonata és a Trichoptera fajok relatív abundanciájára és a teljes fajegyüttes relatív abundanciájára is negatív hatással van a jelzőrák előfordulása. Továbbá elemeztük, hogy a védett makrogerinctelen fajok közül, melyek tekinthetőek leginkább hatásviselőnek és kimutattuk, hogy a védett Calopteryx virgo és O. forcipatus állományaira a jelzőrák előfordulása negatív hatással van. Laboratóriumi körülmények között határoztuk meg, hogy mely környezeti tényezők befolyásolják a jelzőrák ásó aktivitást. Kimutattuk, hogy egyes környezeti tényezők rekonstruálása során (a habitat kísérlet, a fényintenzitás, hőmérséklet kezelés) nem tapasztaltunk megnövekedett mértékű ásó aktivitást. Azonban a jelzőrák ásó aktivitására jelentős hatással van a megnövekedett egyedsűrűség. A hímek és nőstények vizsgálata során a fajtárs jelenléte a hím egyedeket nagyobb arányban késztette járat ásásra, mint a nőstényeket. Azonban jóval kevesebb egyed ásta be magát, mint a kontroll kezelésben, tehát a megnövekedett egyedszám a járatásó tulajdonságot csökkentette. Összegezve elmondhatjuk, hogy a jelzőrák negatív hatással bír a hazai vízi makrogerinctelen közösségeinkre, amely a biodiverzitás csökkenéséhez is vezethet. Felméréseink is alátámasztják azt a tényt, hogy nagyon gyors kolonizációs rátával rendelkezik, illetve nagyon jól ellenáll a környezeti változásoknak, ezért nagyon fontos a jelzőrák minél pontosabb megismerése. Ha megismerjük a faj ökológiai igényeit, vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatását, az esélyt adhat arra, hogy legalább lokálisan megfékezzük a jelzőrák terjedését és hatékonyan felléphessünk védett fajink megőrzése érdekében.

In my dissertation, I focused on the invasive alien signal crayfish (Pacifastacus leniusculus), whose increasing expansion poses a significant problem today. Based on our investigations, we determined that one of the main dispersal routes of the species is from Austria via the Rába River, where colonization occurs downstream. In the case of the Gyöngyös stream, we also observed downstream dispersal. However, in the Pinka River, we noted that the direction was reversed, indicating upstream dispersal from the Rába. Regarding the Répce and Lapincs, the available data did not allow us to determine the direction of dispersal. By 2020, the species had established itself in ten watercourses and can rapidly populate new stream sections. New occurrence records include sampling sites from the Arany-stream, Hármos-stream tributary, Láhn-stream, Lapincs, Nyeste-Nyárs-stream, Pinka, Répce and Strém-stream. Our results indicate that river sections with high amounts of gravel (akal) and coarse particulate organic matter (CPOM) are the most favourable for the signal crayfish. Our analyses revealed a correlation between the amount of gravel and the relative abundance of P. leniusculus, as well as between the amount of CPOM and the relative abundance of the species. Based on our nationwide surveys, the signal crayfish is most found in the western part of Hungary, where it is associated with calcareous, mountainous and hilly water bodies. We demonstrated that the presence of signal crayfish negatively affects the species richness of Odonata and Trichoptera, as well as the total species richness of the macroinvertebrate community. Our findings indicate that the occurrence of the signal crayfish has a negative impact on the relative abundance of Ephemeroptera, Odonata, and Trichoptera species, as well as on the total relative abundance of the entire species assemblage. Furthermore, we analysed which protected macroinvertebrate species are the most affected, and we found that the presence of signal crayfish negatively impacts populations of the protected Calopteryx virgo and Onychogomphus forcipatus. Under laboratory conditions, we examined the environmental factors influencing the burrowing activity of the signal crayfish. We found that certain environmental factors (such as habitat experiments, light intensity, and temperature treatments) did not result in increased burrowing activity. However, increased population density had a significant impact on burrowing activity. When examining males and females, we observed that the presence of conspecifics prompted males to dig burrows at a higher rate than females. In summary, our findings suggest that the signal crayfish has a detrimental impact on native aquatic macroinvertebrate communities, contributing to biodiversity loss. Our surveys highlight the importance of thoroughly understanding this species, as it spreads rapidly and exhibits strong resilience to environmental changes. By gaining deeper insights into its ecological requirements and effects on aquatic ecosystems, we may improve our ability to mitigate its spread—at least on a local scale—and take more effective steps to protect endangered species.