Our study would like to draw attention to an insufficiently investigated question: how human excreta and its different treatment methods are related to climate change. Human excreta is part of the biological cycle. Its CO2 content gets released to the atmosphere to some degree according to the treatment methods used. 40 55% of faeces’ and 11-17% of urine’s dry matter content is carbon (in the form of organic compounds). According to this, approximately 21-57 g/person carbon bound in organic compounds is produced daily, which means an emission of 58-183 million tons of carbon in the world annually in the form of human excreta. The environmental load of the widely spread flush toilet based water infrastructure is significant. However, neither the degree of CO2 emission caused by collection and treatment of waste water, nor wasting of organic and nutrient content of excreta are properly studied. Our study highlights the emission of CO2 caused by the energy demand of sewage water collection and treatment, by the oxidation of organic compounds of human excreta and by burning of methane produced as a result of anaerobic treatment of waste water sludge. Finally the possibility of utilization of human excreta by direct composting is presented, which technology has not significantly spread in the world yet.

Tanulmányunk arra a nem kellően vizsgált kérdésre szeretné felhívni a figyelmet, hogy az emberi ürülék és annak különböző kezelési módjai milyen kapcsolatban állhatnak az éghajlatváltozással. Ürülékünk ugyanis a bioszféra körforgásának része, és szerves széntartalma annak kezelési módjától függően különböző mértékben és időintervallum alatt szén-dioxidként a légkörbe jut. A széklet szárazanyag-tartalmának 40-55% a, a vizelet szárazanyag-tartalmának 11-17%-a szén (szerves vegyületek formájában). Ez körülbelül 21-57 g/fő/nap szerves vegyületekben kötött szén termelését jelenti, amely szám a Föld teljes népességére vonatkozóan hozzávetőlegesen 58-153 millió tonna szén ürülékkel történő kibocsátását jelenti évente. A fejlett világban általános, vízöblítéses toaletten alapuló vízi infrastruktúra környezeti terhei számottevőek, és ezek között sem a szennyvíz összegyűjtése és tisztítása okozta szén-dioxid kibocsátás mértéke, sem az ürülék szerves- és tápanyagtartalmának elpazarlása nem kellően tanulmányozott. A tanulmány rávilágít a szennyvízelvezetés és -tisztítás energiaigénye által generált szén-dioxid, a szennyvíztisztítás során az ürülékben lévő szerves szénvegyületek oxidálása során keletkező széndioxid, valamint a szennyvíziszap anaerob kezelése során keletkező metán elégetése okozta szén-dioxid kibocsátásra, valamint bemutatja az ürülék közvetlen komposztálással történő – jelenleg a világban még nem kellően elterjedt – hasznosításának lehetőségét.