A fotoszférikus fáklyák a Nap fotoszféráján megfigyelhető fényes, kiterjedt mágneses régiók. Ezeken a területeken a mágneses erővonalak sokkal kisebb fluxuscsövekbe koncentrálódnak, mint amelyek a napfoltokat alkotják. Ahogy a napfoltok, úgy a fáklyák is a Nap globális mágneses terének fejlődését jelző nyomkövetőkként szolgálnak. Munkám során a napkorongon megjelenő nagyszámú fáklya tér és idő szerinti eloszlását vizsgáltam, melyhez a Debreceni Napfáklya Adatbázis adatait elemeztem 2010. május 1. és 2014. december 31. között.

A fáklyák idő- és térbeli elemzése a következőket tárta fel: (i) az alacsonyabb szélességeken vannak olyan Carrington-hosszúságok, ahol a fáklyák sűrűbben jelennek meg. Ezek az aktív hosszúságok jelenlétére utalhatnak. (ii) Magasabb szélességeken úgynevezett keresztmintázatokat fedeztünk fel a fáklyák szélességi koordinátáinak az idő függvényében történő ábrázolásánál. Ezeket a keresztmintázatokat valószínűleg a szupergranulák határain megjelenő fáklyák okozzák. Ezen eredményeimet egy egyszerű szintetikus modell és egy bonyolultabb dinamói szimuláció is alátámasztotta. (iii) Különböző periodikus oszcillációkat mértem a fáklyák idősoraiban. A rövid periódusok azonosíthatók a Carrington-rotációval (27.3 nap) és néhány harmonikusával (kb. 13.5 és 9 napos periódusok), ami az úgynevezett globális szélességi oszcilláció jelenlétére utal. A hosszabb periódusok összhangban vannak a Rieger-típusú periódusokkal és a mágneses Rossby-hullámokkal, melyek képesek befolyásolni a Nap aktivitását rövidebb és hosszabb időintervallumokban. Különösen érdemes megjegyezni, hogy ezek a hosszabb periódusok (kb. 150-450 nap) csökkenő tendenciát mutatnak a Nap egyenlítőjétől a pólusok felé mindkét féltekén. (iv) Végül, de nem utolsó sorban, a fáklyák hosszúsági koordinátáinak eloszlását és fejlődését elemezve két fő aktív hosszúságpárt azonosítottam, amelyeken úgynevezett "aktív fészkek" is megfigyelhetők.