A dolgozat a történelemtanítás és az idő problematikáját a maga komplexitásában igyekszik megragadni, azt vizsgálva, hogy az idő maga milyen módon és hogyan válhat a tanítási gyakorlatban reflektálttá (és reflexiók tárgyává), miképpen játszhat szerepet a mentorálás folyamatában. Az idő-fogalom megváltozásának történelem-elméleti dimenzióból indul ki, majd az utóbbi huszonöt évnek a történelemoktatást megreformálni, átalakítani kívánó oktatáspolitikai és szakértői vitáit tárja fel, azt kutatva, hogy miért nem tudott az időkezelés problematikájában (az időhöz való viszonyban) sem konszenzus kialakulni. A munka feltérképezi azokat a tendenciákat, amelyek a lineáris és homogén időstruktúrákkal szemben érvényesülnek az elméletben és a gyakorlatban. Egy konkrét történelmi korszak (a reformkor) példáján keresztül az elemzés azt firtatja, hogy egy korszak áthelyezése az oktatás kronológiai hálózatában milyen kérdéseket vet föl. A dolgozat záró részét az a történelemtanári dilemma képezi, amely a folyamatosan átalakuló, változó oktatási rendszerben az „idő szorítását”, az időkezelés nehézségeit egyre inkább feszítőnek érzékeli.