Dolgozatomat 2016 nyarán és őszén készítettem el az akkori Tudományos Diákköri Konferenciára, amelyet novemberben tartott a Jogtörténeti Tanszék. Kutatásomat három személyre összpontosítottam, akik részt vettek a Nürnbergi per során, mint vádlottak. Ők voltak Rudolf Hess, Karl Dönitz és Hermann Göring. Mindig is érdekeltek a második világháborús események, ezért is volt számomra érdekes az egész kutatás és utána járás, mert végre az érdeklődésemet és a jogi tanulmányaimat ötvözhettem e dolgozatba. Azért ezt a címet választottam a szakdolgozatomnak, mert valamilyen szemszögből mind három ember, betöltötte a második személy szerepét, amit a dolgozatban ki is fogok fejteni. Rudolf Hessnek nagyon sok köze volt ahhoz, hogy a náci párt és Hitler arculata megalakuljon, nem is beszélve a Mein Kampf-ról. Fontosnak tartottam azt is, hogy volt egy megszállott küldetése, aminek a lényege röviden az volt, hogy angolokkal lehetne kötni egy béketárgyalást, elkerülve a kétfrontos háborút, de ez a küldetés balul sült el. Karl Dönitz egy kiváló stratéga volt, aki nem mellesleg hűséges is, mert az elveszett percben sem adta fel hűségét Führerre iránt, ezért is tette meg őt Hitler utódjának, amivel mindenkit meglepett. Végül Hermann Göringet sem hagyhattam ki, aki a náci párt megalakulása óta jóban volt Hitlerrel, aki bemutatta neki nemesi köröknek is, hogy meggyőzze őket Hitler a náci párt jó szándékairól. Természetesen Göring egy igen sunyi és ravasz ember volt, de egy állruhában mutatkozott mindenki előtt, és olyan nagy befolyásra tett szert, hogy tizenkét éven át, ő volt a harmadik birodalom marsallja és mindenki úgy tekintett rá, hogy ő a második ember Hitler után. Ezért is lepődtek meg sokan, hogy nem ő lett az utódja, hanem Dönitz. Fontosnak tartottam azt is bemutatni, hogy hogyan is emelkedett fel a náci párt az első világháború utáni zűrzavarban, és kihasználva a Weimari köztársaság gyengeségeit, valamint az 1929-es világválság adott lehetőségeit is. Az SA és az SS egységek felállítását, a hosszú kések éjszakáját, a zsidók deportálását, valamint versai-i békeszerződés felrúgását, ahol is Németország új fegyvernemeket kezdett előállítani , és toborozni kezdte a katonáit is, akik a százezer főben voltak megállapítva a békeszerződés értelmében. 1939 szeptemberében kitört a háború, és a német hadigépezet könyörtelenül lecsapott Európára, aminek több mint hatvan millió áldozata lett, közel hat évig. Amikor úgy tűnt, hogy a szövetséges haderök megnyerhetik a háborút, 1943-ban Teheránban összeültek egy tanácskozásra, hogy hogyan is osszák fel egymás közt Európát. Sztálin és Churchill között nagy feszültség volt a területek elosztásában, és Churchill félt is, hogy egy új ellenséget engednek szabadon, ha legyőzték a németek - és igaza is lett. Churcill kezdeményezte Rooseveltnek, hogy az inváziós egységeket Olaszországon keresztül hatoljanak be Európa középső területeire, ezzel is megakadályozva a szovjet haderöket attól, hogy bekebelezzék Közép-Kelet Európát, de akkora már Roosevelt eldöntötte, az új frontot Franciaország felől nyitja meg. Nürnberg város kiválasztása egy okkal történt, ugyanis minden évben itt voltak az éves náci felvonulások és párt ünnepségek is. Ezért is tartották fontosnak, hogy itt legyenek a tárgyalások. „A győztesek döntöttek a vesztesek felett”. 1945 novemberében kezdődtek meg a Nürnbergi tárgyalások, ahol is négy vádpontot állapítottak meg, amelyek a béke elleni bűncselekmények, az emberiség elleni bűncselekmények, a háborús bűncselekmények és összeesküvés az előző három bűncselekmény elkövetésére. A szovjetek nyilvános kivégzésekkel akartak példát statuálni, ami érthető is volt, mert ebben a háborúban nekik volt a legnagyobb veszteségük, mint katonai, mint civil áldozatok terén is. Mind a mai napig ezek alkotják a háborús és emberiség ellen elkövetett bűnökkel vádolt személyek nemzetközi bíróság előtti felelősségre vonásának és büntethetőségének jogalapját. Dolgozatom végéhez közeledve kitérek majd, Heinrich Himmlerre is, aki igazából nem főszereplője a munkámnak, de fontosnak tartottam, hogy őt is megemlítsem. a gaztetteit felsorolni túl hosszú lenne egyetlen dologba, így nem is azt helyeztem előtérbe, hanem inkább azt, hogy miért nem ítélték el a bűneiért Nürnbergben, és a dolgozatnak ez lenne a lényege. Utolsó fejezetként kitértem a nürnbergi per utóéletére is, hogy milyen időszak jött a nürnbergi tárgyalás után.