A szakdolgozatom elkészítése során elsősorban arra kerestem a választ, hogy a közvetetett úton, vagyis a táplálékon keresztül felvett nehézfém szennyezők milyen hatással vannak az azokat elfogyasztó halak egészségi állapotára. A Debreceni Egyetem Halbiológiai Laboratóriumában a Szervtelen és Analitikai Kémiai Tanszékének munkatársaival közösen elvégzett modellkísérletben, a toxikológiai tesztekben gyakran alkalmazott vízibolhát, mint kiváló indikátor fajt (Daphnia magna) dúsítottuk vassal és mangánnal, két olyan nehézfémmel, amely a tiszai medrekben általánosan, a határérték feletti koncentrációkban van jelen. A szennyezőanyagok koncentrációját a korábbi állapotfelmérések jellemző eredményei alapján határoztuk meg, ugyanakkor a zooplankton dúsítás során a határértékekhez képest tízszeres mennyiségeket alkalmaztunk. A vassal, illetve mangánnal szennyezett élő táplálékot a zebra dánióval (Danio rerio), mint modell állattal etettük fel. A két nehézfémnek a halak növekedésére és megmaradására gyakorolt hatásait modellkísérletben elemeztük. A kísérlet során minden akváriumba 10-10 db zebra dániót helyeztünk ki. A 14 nap alatt folyamatosan nyomon követtük az elhullásokat, majd a kísérlet végén valamennyi akváriumot lehalásztuk és a halak nedves testtömegét egyesével meghatároztuk. A szakdolgozatomban a specifikus növekedési ütem és a testtömeg-gyarapodás alakulását is megvizsgáltam.