A szakdolgozat célja a munkahelyi környezet komplex szerepének bemutatása a toborzási és megtartási folyamatokban, különös tekintettel a humánpolitikai és munkajogi összefüggésekre. A munkahelyi környezet fogalma mára túlnőtt a fizikai munkafeltételek körén: magában foglalja a pszichoszociális, szervezeti és digitális dimenziókat is, amelyek együttesen határozzák meg a munkavállalói élményt és elköteleződést. A dolgozat elméleti megközelítésben, szekunder kutatás alapján tárja fel, hogy a munkakörnyezet miként befolyásolja a munkáltatói vonzerőt, a fluktuáció csökkenését és a szervezeti teljesítményt. A vizsgálat kitér a klasszikus és modern HR-elméletekre, a munkajog releváns szabályozására, valamint a munkáltatói felelősség és a HR-gyakorlat közötti kapcsolódásokra. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a munkahelyi környezet fejlesztése stratégiai jelentőségű a versenyképes és fenntartható szervezeti működés szempontjából. A HR-eszközök – mint a munkáltatói márkaépítés, a jólléti programok és a rugalmas munkaszervezés – akkor érik el céljukat, ha a jogi keretek között, a munkavállalói jogok tiszteletben tartásával valósulnak meg. A dolgozat kiemeli a HR szakjogász szerepét a munkakörnyezet alakításában, aki a munkajogi normák és a humánpolitikai célok összhangját biztosítja. Összességében a munkahelyi környezet a 21. századi munkáltatói siker egyik kulcstényezője, amely egyidejűleg szolgálja a jogszerűséget, az emberi jóllétet és a szervezeti hatékonyságot.