Ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis S.) állományának vizsgálata a Debreceni Nagyerdőben és a Monostori - erdőben
Absztrakt
A ligeti csillagvirág, mint hagymagumós, védett növény állományfelmérésének a jelenlegi erdőfelújítások és a tíz évenként tartott erdőtárgyalások miatt volt létfontosságú. Az 34/A idős tölgyállományában jelenleg is zajlanak a munkálatok, több részletben kerül majd felújításra. A felmérés során pontos tőszámlálást végeztem. A kutatás célja az volt, hogy összehasonlítsam a Scilla vindobonensis populációinak nagyságát a Nagyerdő 46/C fiatal, a 34/A idős és a Monostori - erdő 19/Q euro-szibériai erdősztyepp tölgyeseiben. A GPS koordinátákat a Hortobágyi nemzeti park által is használt OpenBioMaps alkalmazással vettem fel. Az adatok tartalmazó fájlokat beimportáltam a QGIS Desktop 3.34.4 térinformatikai alkalmazásba és a térképeken megjelent tőszámok alapján nagyságrendek szerint, négy intervallummal szemléltettem. A növény élettani és terjedési stratégiáit figyelembe véve összefüggéseket kerestem az állományok habitusa és az élőhelyek minősége között. Részletesen összehasonlítottam a fafajösszetételüket, a használati és kezelési módokat. Az érintett három Natura 2000-res területeken a 2009 és 2013-as felmérések adatait összevetettem a 2024 és 2025-ben végzett saját felméréseim eredményével, kielemeztem az vizsgálat éveinek, tenyészidőszakainak és a köztük eltelt évek hőmérséklet és csapadékadatait is. A két természetesebbhez közelebb álló származékerdőben sokkal jelentősebb változás volt észlelhető, mint a kisebb természetességi fokozattal rendelkező átmeneti erdőrészletben. A Ligeti csillagvirág lombfakadás előtti, kora tavaszi két hétig tartó virágzási időszakával, előnyt élvez, hiszen ekkor még elegendő csapadékhoz és napfényhez jut, nem korlátozó tényező a szárazodó évszak és az erdőrészlet záródása. Két szaporodási stratégiája a tápanyagot raktározó hagymagumójával általi vegetatív szaporodás és a magot körül ölelő elaioszóma által a hangyák is segítik terjedését. A faj természetes élőhelyei veszélyben vannak, a szárazodó klíma és az inváziós növények (aranyvessző, a kései meggy, bálványfa, fehér akác) terjedése miatt. Az érintett fajok kontrollálásával, a tölgyesek megfelelő vízutánpótlásával és az erdőfelújítási terveknél a megfelelő elegyfafaj összetételének beállításával, a növény ötven méteres körzetében, az erdőgazdálkodás korlátozásával, a felújításokat megelőző talajmunkálatok során a teljes talajelőkészítés mellőzésével biztosított a faj populációinak fennmaradása.