A dolgozat a szakképzésben tanuló hátrányos helyzetű diákok szövegértését vizsgálja. Áttekinti a szakirodalmak, a legfrissebb jogszabályok alapján a hátrányos helyzet fogalmát, a nyelvi hátrány, korlátozott nyelvi kód fogalmát járja körül. Az olvasástanulási folyamatok, az olvasáselsajátítás előfeltételeinek leírása mellett a szövegértés fejlődését, szakaszait, szintjeit is tárgyalja. 25 fő hátrányos helyzetű és 25 fő kontroll csoport tanulóit vizsgálja.Háromféle szövegtipus, az elbeszélő, a magyarázó és a dokumentum tipusú szövegek megoldásait értékeli ki, hasonlítja össze a két csoportot tekintve. A szövegértési teljesítmények mögé logopédiai vizsgálatokkal tekint a dolgozat. A Token beszédmegértési teszttel, a Meixner-féle olvasólapokkal és a Meixner-féle szókincs-, szótanulási-vizsgálatok értékelésén keresztül további adatokat nyerve támasztja alá a hátrányos helyzetű tanulók szövegértési nehézségeit. A dolgozat az előzetes feltételezéseket igazolva, a szakképző iskolásokra vonatkozó legfrissebb kutatásokkal relevánsan állapítja meg a kismintán végzett vizsgálatokkal, hogy a hátrányos helyzetű tanulók gyengébben teljesítenek társaiknál aminek összetett okai vannak. A szegényes szókincs, az olvasásmegértés legalsó szintjén, a betűismeret szintjén lévő hiányosságok, bizonytalanságok alapjaiban akadályozzák a magasabb szintű szövegértést. A nem megfelelő szövegértés az élethosszig tartó tanulást, a rugalmas munkavállalói kompetenciákat - gyors reagálást a munkaerőpiac változásaira - akadályozza, így ez a munkaerőpiacon komoly társadalmi-szociális-gazdasági problémákhoz vezethet.