Az értekezés Justh Gyula négy évtizedes politikai pályája és ennek kapcsán a függetlenségi 48-as el-lenzék liberális vonulata történetének áttekintésére vállalkozik. A pályaív bemutatása hozzájárul a füg-getlenségi ellenzék belső ellentmondásainak, eszmei torzulásainak és a függetlenségi politikai útkeresés zsákutcáinak vagy esetleges kitörési pontjainak a vizsgálatához. Ezek mellett az értekezés során szükségessé vált a politikai pálya eszmei, ideológiai áttekintése és általános kontextusba helyezé-se is. Az értekezés Justh életművének elhelyezésére tesz kísérletet, a rendszerkritika és/vagy a rend-szeralternatíva politikai útvesztőiben. Az elemzés során többségükben új, eddig feldolgozásra nem került forrásokat vontam be, vala-mint a korábban is ismert források egy részénél további következtetések levonására törekedtem. Az új források a hagyományos politikatörténeti és eszmetörténeti vizsgálódás mellett lehetővé tették a társa-dalom-, család- és életmódtörténeti kérdések tárgyalását is. A Justh Gyula politikai pályáját tárgyaló dolgozatom szerkezetileg öt nagyobb fejezetre bomlik. Az első fejezet a téma feldolgozásának módszertani kérdéseit tárgyalja, majd bemutatja a dolgozat so-rán felhasznált források csoportjait, ill. Justh pályájának és a függetlenségi ellenzék történetének histo-riográfiai vizsgálatát végzi el. A második fejezet a Justh család genealógiáját, Justh Gyula szocializációs környezetét és társadalmi helyzetét mutatja be. Az értekezés harmadik – s egyben legter-jedelmesebb – egysége a politikai pálya egyes szakaszait vizsgálja kronologikus rendszerben. A negye-dik fejezet az időrendi vizsgálat során érintett, de ott részletesen nem elemzett, Justh pályáját is átszövő és meghatározó korszakos jelentőségű eszmetörténeti, vagy tematikus kérdéseket tárgyalja. Az ötödik fejezet Justh pályájának kortársi értékeléseivel, azok magyarázatával, másrészt a politikai pályakép önálló történeti összegzésével zárja az elemzést. Justh Gyula tevékenysége a függetlenségi politika alternatíva kereséseként értékelhető. Az álta-la képviselt függetlenségi vonulat túllépett a többségében kizárólag közjogi elveket felvonultató 48-as politika korlátain és a demokratikus választójog kérdésének felvállalásával egyértelműen a reformokat követelők táborához csatlakozott. Célkitűzése erősen rendszerkritikus álláspontnak tekinthető, amely azonban végkifejletében sem sorolható a szociáldemokraták vagy a polgári radikálisok tulajdon- és alapvető kulturálisviszonyokat is érintő politikai társadalmi, gazdasági rendszeralternatívát kidolgozó elképzelései mellé. Justh szerepvállalása mindvégig a liberális paradigma irányvonalán belül értelmez-hető, s a demokratikus liberalizmus típusának feleltethető meg. The dissertation tries to give an overview of Gyula Justh’s four-decade political career in relation to the history of the independent forty-eighters’s liberal trend. The exposition of his work contributes to the study of the internal contradictions and ideological distortions prevailing in the independence opposi-tion, the blind alleys and points of potential breath-through for independence-oriented politics. Besides, this dissertation has called for an ideological overview and examination of his political career in the general context of the age. Therefore, the dissertation makes an attempt to find a place for Justh’s work of life within the political labyrinth of system criticism and/or system alternatives. The analysis involves a number of new resources that have not been processed so far, whereas in relation to some of the known resources I have striven for drawing further conclusions. In addition to the traditional means of studying political history and ideological trends, the new resources have given way to the discussion of issues of social and family history, topics related to historic life styles. In terms of structure, my dissertation discussing the political career of Gyula Justh consists of five major chapters. The first chapter describes the methodological issues in connection with the proc-essing of the topic, and then presents the groups of resources used in the writing of the dissertation, and offers a historiographic overview on the history of the independence opposition. The second chapter explains the genealogy of the Justh family, the environment of socialization and social status of Gyula Justh. The third and longest part of the dissertation examines the individual phases of the political ca-reer in a chronological order. The fourth chapter discusses the major ideological or thematic issues of the age that intertwined Justh’s career, and have been mentioned, but not analyzed in details within the framework of the chronological study. The fifth chapter concludes the analysis with the evaluation of Justh’s career by the contemporaries alongside with the associated explanations, as well as an inde-pendent historic of the political career. Gyula Justh’s activities can be regarded as efforts to identify alternatives for independency poli-tics. The independence concepts he stood out for went beyond the limitations of the Forty-Eighter poli-tics mostly and sometimes exclusively emphasizing public law affairs, and thus by shouldering the cause of democratic suffrage he indeed joint those claiming reforms. His objectives are considered to mean strong criticism for the prevailing regime, yet in view of the final outcomes they were not too closely related to the ideas of social democrats or civil radicals promising such political, social and economic alternatives for the existing system that would have affected the property and fundamental cultural relations, as well. The entire role that Justh took can be interpreted within the liberal paradigm, and thus by type it corresponds to democratic liberalism.