Az idiopáthiás inflammatorikus myopathiák (IIM) közös jellemzője a progresszív izomgyengeség, immobilitás, és a tartós steroid terápia, aminek következtében gyakori az osteoporózis, és csonttörések előfordulása. Korábbi keresztmetszeti vizsgálatunk során IIM-es és rheumatoid arthritises (RA) betegek körében igazoltuk, hogy hosszabb betegségfennállás esetén a betegek 3/4-, illetve 2/3-ának valamilyen csonttörése alakul ki, ami jelentősen rontja az életminőségüket. Jelenlegi munkánk során célunk volt 6 éves követés után ismét felmérni a vizsgált betegpopuláció csontegészségügyi állapotát, megállapítani, hogy a korábban kiszámolt törési rizikó mennyire megbízható eredményt ad. Ezen túlmenően össze kívántuk hasonlítani újonnan diagnosztizált, alacsony betegségfennállási idővel rendelkező myositises betegek csontegészségügyi paramétereit a korábbi kohorsz adataival. A csont denzitometriás mérések DEXA-val, az aszimptómás csigolyatörések megállapítása kétirányú gerinc röntgennel történt. A statisztikai számításokat IBM SPSS 25 software-rel végeztük. A korábbi kohorszból (IIM: N=40, RA: N=35) 21 myositises (életkor: 60,57±11,38 év) és 19 RA-s (életkor: 60,79±11,61 év) beteg vizsgálatát tudtuk elvégezni. Az egyénre szabott antiporotikus kezelés mellett a betegek lumbalis és femurnyakon mért T score értékében szignifikáns változás nem következett be a hat év elteltével. A követés során bekövetkezett friss major törések aránya jelentősen magasabb volt a korábban kiszámolt 10 éves törési rizikóhoz képest (IIM: 21,05% vs. 9,26% és RA: 38,8% vs. 8,97%). Az újonnan vizsgált myositises betegek (N=19, életkor: 51,37±16,33 év, betegségfennállási idő 1,89 év) lumbalis 1-es csigolyán mért T-score valamint BMD értéke jobb volt a korábbi kohorsz (N=40, életkor: 58.92±9,99 év, betegségfennállási idő: 13 év) eredményeihez képest (T-score: -0,45±1,72 vs -0,52±1,34; p=0,019 illetve BMD: 1,10±0,21 vs. 0,98±0,17; p=0,040). Az új betegek esetén a betegek 42,11%-ban találtunk aszimptomásan kialakult csigolyatörést. Munkánk során igazoltuk, hogy mind IIM-s, mind RA-s betegeknél a számított törési rizikó a megfelelő antiporotikus kezelés ellenére is alulbecsli a való élet során kialakult törések számát. A myositises betegek egy jelentős részénél a primer prevenciós kezelés ellenére már a betegség kezdetén aszimptómás törések alakulnak ki, ami még agresszívebb prevenciós kezelés szükségességére hívja fel a figyelmet.