Áldozathibáztatás alatt azt értjük, amikor egy negatív esemény bekövetkezéséért az áldozatot tesszük részben vagy teljes mértékben felelőssé. Ez a fajta jelenség több szituációban is előfordulhat, például családon belüli erőszak, közlekedési balesetek, azonban a leggyakrabban a nemi erőszak, illetve szexuális zaklatás témakörében. Ezt a magatartást befolyásolhatják kognitív előítéletek, az igazságos világba vetett hit, nőkkel kapcsolatos maladaptív hiedelmek és a szexizmus. A média és a közösségi oldalak térnyerése lehetőséget biztosított arra, hogy a #MeToo mozgalom végigsöpörjön a világon és nyilvános párbeszédet indítson el a szexuális zaklatásokról és bántalmazásokról, ahol nők milliói számoltak be az őket ért abúzusokról. Ezek a történetek nem maradtak kritika nélkül. Ezek a kritikák azt feltételezik, hogy az érintettek csupán kitalálják a vádakat, vagy ártatlan embereken szeretnének bosszút állni. Szakdolgozatom középpontjában a szexuális erőszak áldozataival kapcsolatos sztereotípiák, hiedelmek és mítoszok általános elfogadása került összevetésre a a Sötét Triád személyiségvonásokkal, mely olyan személyiségtípusokat foglal magába, mint a pszichopátia, a machiavellizmus és a nárcizmus, amelyekre jellemző az alacsony szintű empátiás készség, a manipulatív viselkedés, érzelmi távolságtartás, valamint az önös érdek érvényesítése. A kutatás célja, hogy feltérképezze, hogy áldozathibáztatóbbak-e azok, akik valamilyen Sötét Triád személyiségvonással rendelkeznek, mint azok, akik az átlag populációhoz tartoznak.