Az agyagásványok egyrészt természetes talajalkotók, másrészt a radioaktív hulladéklerakóknál mérnöki gátként használnak agyagásványréteget. Az agyagásványok természetes szigetelő rétegként funkcionálnak a lerakók környékén, mivel réteges szerkezetüknek köszönhetően megkötik a vizet, szerkezetük duzzad (így vízzáró rétegként működnek), és a rétegek közötti állandó negatív rétegtöltés miatt kationokat képesek szorbeálni egy esetleges szivárgás esetén. Az agyagásványok vízzel való kölcsönhatása, szorpciós képessége függ azok szerkezetétől, a tetra- és oktaéderes síkok rendeződésétől, és a közéjük beépülő kationok anyagi minőségétől. A réteges szerkezetű agyagásványokban, mint pl. a montmorillonit, a duzzadás során a rétegek közötti térbe beáramló víz mozgása lelassul. A talajban betöltött szerepük és a mérnöki gátként való alkalmazás szempontjából fontos, hogy vizsgáljuk a réteges agyagásványok vízzel való kölcsönhatását. A víz mozgásának, diffúziójának mérésével meghatározható, hogy a rétegek között mennyire lassul le a víz áramlása. A diffúziós együttható többféleképpen meghatározható, többek között NMR (Nuclear Magnetic Resonance, magyarul mágneses magrezonancia) spektroszkópiával is mérhető. A víz mobilitásáról az is információt adhat, ha mérni tudjuk a vízmolekulák relaxációját az adott szilárd közegben, ugyanis az agyagásvány rétegei között kötött vízmolekulák relaxációja felgyorsul, a mozgásuk viszont lelassul. Ennek meghatározására lehetőséget ad a T1 (longitudinális) és T2 (transzverzális) relaxációs idő mérése NMR-rel. [5] Ez alapján azt a célt tűztük ki, hogy erre alkalmas NMR módszerekkel vizsgáljuk a víz mozgását két különböző bentonit mintánál. Az egyik a Ca-bentonit, a másik a Na-bentonit. Célunk az, hogy összehasonlítsuk a kétféle agyagásványt, azok szerkezetét, és a víz mozgását a duzzadt réteges struktúrában. Elsőként a vízzel telített mintákban, majd csökkenő víztartalom mellett többféle víztartalomnál vizsgáltuk a víz diffúzióját a kétféle mintában. A mérésekhez kis terű NMR készüléket használtunk, ami költséghatékony, egyszerűbb és gyorsabb mérést tesz lehetővé. A víz diffúziós együtthatóját többféle diffúziós időnél meghatároztuk, hogy lássuk a porózus szerkezet gátló hatását a vízmolekulák mozgására, és ebből kísérletet tegyünk a rétegek közötti tér méretének kiszámolására.