A fénytranszmissziós elven működő Myrenne MA-1 erythrocyta aggregometer és a laser-backscattering elven alapuló LoRRca MaxSis Osmoscan ektacytometer készülék különböző metodikával határozza meg a vörösvérsejt aggregatiót. A vörösvérsejt szám aggregatióra kifejtett hatásának vonatkozásában nem teljes mértékben tisztázott, hogy a két készülék milyen mértékben képes a változások detektálására, s hogy a minta haematocritja hogyan befolyásolja a mérési eredményeket. Ennek vizsgálatára célul tűztük ki natív haematocritú sertés vérminták mellett autológ plazma felhasználásával 20%, 40% és 60% haematocritú vörösvérsejt szuszpenziók vörösvérsejt aggregatiós méréseinek elvégzését a két készülék párhuzamos használatával. A Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Sebészeti Műtéttani Tanszékén lévő kísérleti állatok közül 8 juvenilis Hungahib nőstény sertés vérmintáit elemeztük kapcsolódva a tanszéken folyó kutatómunkához. Összegzésként elmondható, hogy az aggregatiós paraméterek és a haematocrit kapcsolata nem tekinthető lineárisnak. A különböző haematocritú vérminták aggregatiós paramétereinek különbségeit mindkét készülék jól kimutatta, eltérő érzékenységgel. Az aggregatiós értékek a natív és a 40-% os haematrocitú mintákban voltak a legmagasabbak. Ez azt sugallhatja, hogy a „kedvező” zónát jelentő, még nem pontosan meghatározott „plató” tartományba tartozó haematocritnál alacsonyabb, illetve ennél magasabb haematocrit mellett az aggregatiós folyamat nem optimális, nem jön létre olyan mértékben és dinamikával.