Jelen munkám célja a hypertonia kezelésének bemutatása, a régi és új irányelvek ismertetése volt. A fogorvos számára is fontos a beteg kórelőzményének, betegségeinek ismerete, a páciens által szedett gyógyszerek típusa, mivel a fogászati kezelés során alkalmazott injekciók hatóanyagaival kölcsönhatásba léphetnek, illetve azok hatását befolyásolhatják. Hazánkban a hypertonia népbetegségnek számít, így a napi gyakorlatban gyakran előforduló problémával állunk szemben. Lényeges tehát, hogy a hypertonia kezelési módszereit és a várható interakciókat ismerjük. Diplomamunkámban ismertetem a magas vérnyomás fogalmát, a diagnózis kritériumait, a vérnyomásmérés helyes kivitelezését. Statisztikai adatokkal is alátámasztom a felsorolt tényeket. Részletesen kitérek a hypertóniát okozó elsődleges és másodlagos betegségekre. Bemutatom a hypertonia által okozott tüneteket, kísérő tüneteket és következményes betegségeket. Ismertetem a multifaktoriális eredet tényezőit és a hozzá vezető rizikófaktorokat, továbbá az úgynevezett fehérköpeny szindróma jellemzőit. Vizsgálat alapján bemutatom, hogy hypertoniás betegnél milyen gyógyszer alkalmazható a vérnyomás kiugrás elkerülésére. Ezt követően ismertetem az ESH/ESC irányelvek szerinti régi kezelési módszereket, majd részletesen bemutatom a 2013-as irányelvek alapján javasolt kezelési lehetőségeket. Ennek során kitérek a nem gyógyszeres kezelés lehetőségeire, s a természetes gyógymódokra is. A gyógyszeres kezelés fejezetben táblázat segítségével ábrázolom a különböző antihypertenzív szerek hatásmechanizmusát. A gyógyszercsoportok felsorolásánál statisztikai adatokkal jelzem a használat gyakoriságát, kitérek a mellékhatások ismertetésére és a hatékonyságra is. Mindezen adatokat különböző vizsgálatok, tanulmányok eredményeivel támasztom alá. Részletezem a hypertonia és társbetegségek (diabetes, metabolikus szindróma, terhesség) együttes fennállásának esetén alkalmazott kezeléseket is. Kitérek továbbá a kockázati tényezők kezelésének ismertetésére is. A diplomamunka további részében elemzem a hypertoniás beteg nyomon követését, az együttműködés hatékonyságának javítását. Végül a fogászati gyakorlatban előforduló kardiovaszkuláris gyógyszerek kölcsönhatásaira hívom fel a figyelmet. Mindezek ismerete lényeges a fogorvosi gyakorlatban, hogy leendő pácienseink számára ne csak a legmegfelelőbb, hanem a legbiztonságosabb fogászati kezelést alkalmazhassuk.