A dolgozatom a Jeffrey E. Young féle sématerápiára épül. A sématerápia a kognitív viselkedésterápia módosított változata, amely más pszichoterápiás módszerek elemeit is magába foglalja. Elsősorban súlyos személyiségzavarban, ill. krónikus depresszióban vagy szorongásban szenvedő betegek kezelésére fejlesztették ki. A dolgozatom céljai, hogy bemutassam a sématerápia elméletét és megoldásait, valamint megvizsgáljam a sématerápia hatékonyságát a témában fellelhető irodalom áttekintésével, főleg borderline személyiségzavarban, ezenkívül depresszióban és evészavarokban. A korai maladaptív séma a gyermekkori traumatikus élmények kapcsán létrejövő, egész életen át fejlődő, emlékekből, érzelmekből és kogníciókból álló kiterjedt mintázat a személyiségben. Young bizonyos tüneteket maladaptív megküzdési stílusként azonosított. A megküzdési stílusokat a betegek már korán kialakítják, hogy ne kelljen szembesülniük a sémák aktiválódása során megjelenő intenzív érzelmekkel. A sématerápia során a terapeuta segít a páciensnek azonosítani a sémáit és a hozzátartozó emlékeket, érzelmeket, kogníciókat és megküzdési stílusokat. Célja, hogy a páciens befolyásolni tudja a kiváltott reakciókat, amellyel növelheti a sémák feletti tudatos kontrollt. A borderline személyiségzavart a leggyakrabban megjelenő személyiségzavarként tartják számon, a nagyszámú páciens ellenére a terápiája rendkívül nagy kihívást jelent az szakemberek számára. A borderline személyiségzavar kezelésében a pszichoterápiák alkalmazása bizonyult hatékonyabbnak a pszichofarmakonokkal szemben. A sématerápia hatékonyságát számos tanulmányban elemzik. Mind borderline személyiségzavarban, mind depresszióban és evészavarokban az egyéni és a csoportterápiás eredmények is jelentős javulást írtak le, főleg a tünetek terén. Ezen felül a más pszichoterápiás módszerekkel való összehasonlító tanulmányban is szignifikáns eltérés mutatkozott a sématerápia javára. Konklúzióként levonható, hogy a sématerápia egy hatékony kezelési módszer lehet, elsősorban súlyos személyiségzavarokban, és más krónikus pszichiátriai betegségekben is. Ugyanakkor egyértelmű következtetések levonásához szükség lenne több módszertanilag erősebb vizsgálatra.