A szakdolgozat a szociális szövetkezetek humánerőforrás fejlesztésének módszereivel foglalkozik, kiemelt figyelmet fordítva a szervezeti tanulás nyújtotta lehetőségekre. A szakdolgozat célja, hogy képet alkosson a szociális szövetek humánerőforrás ellátottságáról, annak minőségéről, tudásbeli hiányosságairól és fejlesztési lehetőségeiről. Célom, hogy a Miegymásért Szociális Szövetkezet példáján keresztül bemutassam, a szociális szövetkezeteknek milyen lehetőségeik vannak, és milyen módszerek alkalmaznak humánerőforrásuk fejlesztésére, illetve azt, hogyan képesek segíteni a hátrányos helyzetű munkavállalók munkaerőpiacra való visszasegítését. A szakdolgozat különös hangsúlyt fektet a szervezeten belüli tanulás nyújtotta lehetőségekre. Az empirikus kutatás első fázisában a Miegymásért Szociális Szövetkezet megismerésére került sor. Ez online kutatással kezdődött, majd a szövetkezet tagjaival folytatott spontán interjúkon keresztül valósult meg. A kutatás második fázisában a szövetkezet működési helyszínének megtekintése és strukturált interjúk elkészítése történt meg. A harmadik fázisban az adatok elemzésére került sor. A szakdolgozat legfőbb eredményei:  A szociális szövetkezetben foglalkoztatott, munkanélküli státuszból érkező dolgozók motiváltak.  A szociális szövetkezetek humánerőforrásában az alulképzett és a magasan kvalifikált munkavállalók aránya kiegyenlít egymást.  A szociális szövetkezetek működése során a legnagyobb akadályt a pénzügyi nehézségek jelentik.  A szövetkezeteknek nincsenek formális képzésre fordítható forrásaik, ezért alternatív módszereket alkalmaznak a munkaerő állomány minőségének javítására.  Csak akkor eredményes és fenntartható egy szociális szövetkezet, ha erős szervezeti kultúra alakul ki és a tagok képesek azonosulni a szövetkezet céljaival.  A sikeresen működő szövetkezetek mögött jellemzően áll egy másik szervezet (pl.: önkormányzat, civil szervezet, vállalat, stb.)