Előzmény: Az elmúlt évtizedekben a többes terhességek gyakorisága folyamatos növekedést mutat, ebben számos tényező játszik szerepet. Ismert tény, hogy a többes terhesség jelentős többlet kockázatot jelent mind az anya, mind a magzatok számára. Célitűzés: Kutatásunk célja volt a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 2018-2019 között ellátott többes terhességek kimenetelének széleskörű szempontrendszer alapján történő retrospektív elemzése, anyai és magzati oldalról egyaránt. Anyag és módszer: A MedSol számítógépes adatbázisból (kórlapok, zárójelentések, ambuláns lapok segítségével) nyert információk Excel táblázatban kerültek rögzítésre, melyeket ezt követően átfogóan elemeztünk. Az intézetben tapasztalható gyakorlattal kapcsolatosan az irodalmi adatokat is figyelembe véve vontuk le a következtetéseket. Eredmények: Összesen 227 többes terhes esete került feldolgozásra, melyből 211 gemini, 12 trigemini, 3 quadrigemini és 1 pentagemini várandósság kimenetele volt nyomon követhető. Az anyai anamnézisben leggyakrabban a hypothyreosis, különböző véralvadási defektusok, endometriosis, szénhidrát anyagcserezavarok, PCOS és a különböző autoimmun betegségek fordultak elő. Ennek következtében összességében 41%-ban valamilyen asszisztált reprodukciós technika támogatásával következett be a többes fogamzás. Az ismert monochorialis terhességek a vizsgálati anyag 13,22%-át képezték. Magzati szempontból MC placentáció mellett gyakrabban tapasztaltunk szövődményeket: spontán vetélést [13,3%], discordans növekedést és magzatvíz eltéréseket [63,3%], sIUGR-t [26,7%] illetve TTTS-t [20%]. Anyai szempontból leggyakrabban preeclampsia [29,2%], anaemia gravidarum [21,7%], GDM [8,9%] jelentkezett a terhesség szövődményeként. Koraszülés 44%-ban, érett szülés 56%-ban fordult elő. A szülés módja 81%-ban császármetszés volt. Konklúzió: Összességében elmondható, hogy a többes terhességekben az optimális perinatalis kimenetel eléréséhez elengedhetetlen a körültekintő, megfontolt döntéshozatal mind a várandósgondozás alatt, mind a peripartum időszak során. Ennek többek között egyik meghatározó eleme a chorionicitás ismerete, ami sajnálatos módon számos esetben a várandósság megfelelő időszakában nem kerül vizsgálatra, vagy annak rögzítése elmarad.