Magyarországon a tradicionális magyar lófajták némelyikét iszonyatos veszteség érte a II. világháborút követően. A gidrán szinte teljesen eltűnt, eredeti genetikai anyagából elvétve maradt meg. A génmegőrzési folyamatok erősödésével negyedszázada elkezdődött részben rekonstruálása, részben genetikai anyagának felkutatása és hazai környezetbe hozása. Ez a gigantikus munka szinte egybeesett a tenyésztő szervezetek 1989-ben elkezdődő újraalakulásának kezdetével. A dolgozatban a fajta újbóli virágzásának folyamatát mutatom be, ami nem választható el fajtafenntartó egyesületének, a Kisbéri és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület munkájának elemzésétől sem. Fokozott figyelmet fordítok az Egyesület utóbbi 25 évének tenyésztésszervezési munkálataira. Fókuszba állítom az Egyesület génmegőrzési programján belül a fajta kancacsaládjainak védelmét, geneológiai vonalainak megtartására irányuló törekvését, vagyis a tényleges fajtafenntartást. Munkámban kitérek Nyugat-Európa meghatározó lótenyésztő-szervezeteinek tevékenységére, nevezetesen a KWPN (Holland Királyi Melegvérűlovak Méneskönyve), a Trakehneni és a Holsteini Lótenyésztő Szövetségek tenyésztésszervezési és tenyésztési munkáinak bemutatására. Keresem az egyezőségeket és eltéréseket a hazai tenyésztő¬szervezettel összehasonlításban. Kitérek a vélt előnyök vagy hátrányok bemutatására. Kísérletet teszek az adaptálási lehetőségek megfogalmazására. Mindezt a 200 éves őshonos fajta további megőrzésének elősegítése érdekében teszem. Kulcsszavak: gidrán, génmegőrzés, fajtafenntartás, kancacsaládok, tenyésztésszervezés A dolgozat terjedelme mellékletekkel együtt 97 oldal Készítés éve: 2010.