A vesebeteg nők többsége korábban nem részesülhetett az anyaság örömeiben. A betegség kezdetekor legtöbbször a kezelőorvos nem javasolta a terhesség vállalását, a súlyos anyai és magzati szövődmények, valamint a vesefunkció romlásának veszélye miatt. Később a betegség előrehaladtával, a vesefunkció jelentős beszűkülésekor a teherbeesés esélye minimálisra csökkent. Az elmúlt két évtizedben azonban számos olyan változás történt, ami megteremti a vesebetegek gyermekvállalásának lehetőségét. Egyrészt nőtt a terhesség iránti igény, javult a fertilitás, csökkent a szövődmények száma, súlyossága, a magzati esélyek javultak. Azonban a vesebetegek terhessége mind nephrológiai, mind szülészeti szempontból nagyobb rizikójú, fokozottabb odafigyelést igényel. Terhességben, ha a haemoglobin szint 100 g/l alá csökken, és az anaemiának nincs egyéb oka, erythropoietin adása indokolt. A vese által termelt erythropoetin a haemopoesis legfőbb stimulansa. A recombinans human erythropoietint 1989 óta alkalmazzák hazánkban, egyre bővülő indikációs területtel. A folyamatos vaspótlás a kezelés mellett elengedhetetlen a vasraktárak kiürülésének megakadályozása miatt. Már az első human vizsgálatok is jelezték, hogy a rhEPO nem sietteti a vesebetegség progresszióját. Az utóbbi években egyre több tanulmány jelent meg az EPO nem haemopoeticus hatásairól egyéb különböző szövetekben, ahol fő feladata a szövetek védelme, az apoptosis gátlása. 1995-2011. között DEOEC I. Belklinika nephrológiai szakrendelésén gondozott 33 beteg 39 terhességének retrospectiv feldolgozását végeztem a gondozási és szülészeti dokumentációk alapján. A 39 terhesség során 15 esetben került sor recombinans human erythropoietin adására. A kezelést kapó betegek majdnem mindegyike már a terhesség előtt is kissé anaemiás volt, melynek oka a jelentősen rosszabb vesefunkció volt, egy beteg szorult dialízisre már a terhesség előtt. Az esetek nagy részében parenteralisan folytatott vaspótlás ellenére a Hgb szint fokozatosan csökkent, ezért átlagosan a 20. terhességi héten 95 g/l Hgb szint mellett EPO kezelést indítottak. A heti átlag 4000 IU adag mellett a Hgb szintek fokozatosan emelkedtek, a terhesség végére elérték a 108 g/l értéket. Mindkét csoportban jelentős volt a koraszülések aránya, ez mindkét esetben anyai ok, legtöbbször a nehezen befolyásolható hypertonia miatt vált szükségessé. Egy éretlen újszülött a 3. napon légzési elégtelenség miatt exitált. Azonban az EPO kezeltek körében sem magzati, sem neonatalis halálozás nem fordult elő. A terhesség alatti leggyakoribb szövődmény a hypertonia volt, melynek hátterében a praecclampsia mellet néhány esetben egyéb ok, mint lupus fellángolás, vagy diureticum elhagyás is szerepet játszott. Erythropoietin kezelés mellett thrombotikus szövődmény, illetve transfusiós igény nem jelentkezett. A reflux nephropathia gyakoribb előfordulása miatt az EPO kezeltek körében gyakrabban alkalmaztak antibioticum therapiát, ezzel megakadályozva az akut pyelonephritis kialakulását. Egy reflux nephropathiás beteg súlyos vesebetegsége húgyúti infectiók kapcsán a 16. héten került felismerésre, esetében megfelelő kezeléssel a dialízis elkezdését további 10 hétig halasztani lehetett. Bár a súlyosabb betegség miatt EPO kezelés mellett a terhesség korábbi befejezése volt szükséges, a magzati súlyok alacsonyabbak voltában a másik csoportban gyakoribb magzati túlsúly is szerepet játszik. EPO kezelés mellett az újszülöttek Hgb szintje és thrombocyta száma szignifikánsan nem különbözött, mely megerősíti a placenta erythropoietinre való átjárhatatlanságát, a kezelés biztonságát. Jelen vizsgálatban is megerősítést nyert, hogy a rossz vesefunkció, hypertonia és protienuria mellett a terhesség előtti anaemia is kedvezőtlenül befolyásolja a terhesség kimenetelét jól jelző magzati súlyokat. Ezek a tényezők egymástól függetlenek, egymás hatását fokozzák. Mivel az EPO kezeltek körében ezek a rizikótényezők lényegesen gyakrabban és kombináltan fordultak elő, ezzel magyarázható, hogy a kezelés előnyös hatása jelen vizsgálatban nem volt bizonyítható. Azonban sem magzati, sem anyai halálozás nem történt az EPO kezelést kapók terhességei során. A kezeltek haemoglobin szintjei emelkedtek, az anaemia kezelhetővé vált, fizikai állapotuk javult, elkerülhetővé vált a transfusio adása, annak minden rizikójával együtt. A kezelés mellékhatásának lehetősége pedig csak 1 betegnél merült fel hypertonia formájában, de ebben az esetben sem volt eldönthető teljes bizonyossággal, hogy a hypertoniát az erythropoietin idézte elő, vagy a vesebetegségre rárakódott praecclampsia. A teljes emberi élet elengedhetetlen része a gyermekvállalás. A vesebetegek sikeres terhességének esélyei az elmúlt két évtizedben jelentősen javultak. Ebben számos tényező mellett szerepet játszik az erythropoetin kezelés is, mely a magzat és az anya számára is előnyös. A hypoxia megszüntetésével javul az anya általános állapota és csökken a praecclampsia, valamint a koraszülöttség veszélye is.