A témaválasztásom oka a muflon jelenlegi bonyolult, ellentmondásos helyzetéből adódott ami a természetvédők és a vadászok közötti indokolt-indokolatlan érdekellentétből adódik. A természetvédők az állomány minimalizálását támogatja a muflon „károsításai” és „tájidegensége” miatt. Ezzel szemben a vadgazdálkodók a muflon mennyiségi szabályozását és minőségének javítását szorgalmazzák. A muflonról közismert, hogy Korzikán, Szardínián és cipruson őshonosnak tekintett faj. Valójában azonban oda is behurcolt vadjuhok populációiból alakult ki. Az 1700-as évek közepétől, a folyamatos betelepítések hatására Európa olyan nagy részén olyannyira elterjedt és beilleszkedett, hogy akár természetes vadállomány tagjának lehetne tekinteni. Ma az ország középhegységi területein gyakorlatilag mindenütt előfordul a telepítési programok eredményeként, általában szigetszerű elhelyezkedésben. A muflont Európába és azon kívül igen sokféle élőhelytípusba telepítették be. Érvényes ez a megállapítás hazánkra is, hiszen homoki területektől a sziklás, 800m körüli tengerszint feletti magasságig sok helyen megtalálható. A muflon előfordulását az éghajlat, a tengerszint feletti magasság, a domborzat, a talaj és a vegetáció határozza meg. A tengerszint feletti magasságra nem érzékeny a muflon, de a középhegységi (1000 m-ig) előfordulás az optimális. Heves megyében, a Mátrában élt a legjobb minőségű muflonpopuláció az országban. Mára ez az állítás sajnos, már nem helytálló, a muflonállomány minősége jelentősen leromlottAz állomány szabályozásának legfontosabb feltétele az állománybecslés. Ez a vadgazdálkodásban komoly problémát okoz, évek óta visszatérőgond a megyénkben. Állománynagyságát, szaporulatát és a nemek szerinti megoszlást, mindenképpen vizsgálni kell, sőt a korszerinti megoszlást is. Muflon esetében nagyobb éves szaporulati ingadozásokkal lehet számolni, mint például a szarvas esetébenA muflonállománnyal való gazdálkodás során nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megfelelő korosztály-szabályozásra, ezen belül is a fiatalkori lelövések alakulására A szelekciós elejtéssel a populáció szabályos ivararányát, korösszetételét is be kell állítani, ki kell alakítani a kezelt állomány optimális összetételétKortól és ivartól függetlenül ki kell lőni a beteg, vagy betegség gyanúját keltő egyedeket, a testileg fejletlen, egyedeket. Kímélni kell a fiatal korosztályban a jó képességű, kiemelkedő trófeaparaméterekkel rendelkező kosokat, hagyni kell ezeket kapitális trófeát növeszteni. Fiatal korban a selejtet kell lőni, ebből úgyis több van. Heves megyében esik a legtöbb muflon, ez trófeás vadra, kosokra is igaz, 2004-ben 196 db muflon kost lőttek. Ezt követően Pest, Komárom megye 130-140 db. Ám a kosok trófeáinak minősége nem megfelelőAhhoz, hogy az állomány minősége javuljon:

• a megfelelő vadgazdálkodás, selejtezés
• ivararány és korösszetétel beállítása
• pontos állománybecslés
• az állomány létszámának csökkentése túlszaporodás esetén
• a védett területeken az állománycsökkentés (a természet károsodás nélküli eltartóképessége figyelembevételével)
• új, jó minőségű vérvonalak telepítése is ajánlott lehet